Ok:
A VUR lehet veleszületett (primer VUR) vagy szerzett (szekunder VUR). A veleszületett reflux oka a húgyvezeték hólyagba szájazó szakaszának gyengesége. Szabályos hólyagműködés során a hólyagban kialakult nyomás a húgyvezeték szájadékát szelepszerűen lezárja, megakadályozva a vizelet visszaáramlását. Ha ez a szelep nem zár rendesen, akkor a húgyhólyagban kialakuló nyomástól függően visszafolyást – refluxot lehet észlelni.

Szerzett VUR kóros vizeletürülés során alakulhat ki. Ha valamilyen ok miatt tartósan megnő a hólyagban a nyomás, például húgycsőszűkület miatt, akkor a szelepek funkciója fokozatosan romlik. Ha a hólyag bonyolult idegi szabályozása sérült, tehát a hólyag megfeszülése és ellazulása nem kellő mértékű, szintén kialakulhat reflux. A hólyagfal gyulladása során általában átmeneti, a fertőzés súlyosságától függően 3-4 hétig tartó reflux alakulhat ki.

Tünet:
A vesicoureteralis reflux (ejtsd vezikoureterális, a latin hólyag vesica és a szintén latin ureter – húgyvezeték szóból) közismert rövidítéssel, s továbbiakban VUR alatt azt az állapotot értjük, amikor a vizelet a hólyagból a vesék felé visszaáramlik a húgyvezetékeken keresztül. Jelentőségét az adja, hogy a gyermekkori húgyúti fertőzések jelentős részénél ez áll a háttérben. Egyes adatok szerint újszülötteknél a VUR gyakorisága elérheti a 9-10 százalékot is. Az ultrahangos szűrések bevezetésével legtöbbször már tünetmentes állapotban felfedezik fel, így számos komolyabb fertőzés és annak következményei is megelőzhetők.
(ejtsd vezikoureterális, a latin hólyag vesica és a szintén latin ureter – húgyvezeték szóból) közismert rövidítéssel, s továbbiakban VUR alatt azt az állapotot értjük, amikor a vizelet a hólyagból a vesék felé visszaáramlik a húgyvezetékeken keresztül. Jelentőségét az adja, hogy a gyermekkori húgyúti fertőzések jelentős részénél ez áll a háttérben. Egyes adatok szerint újszülötteknél a VUR gyakorisága elérheti a 9-10 százalékot is. Az ultrahangos szűrések bevezetésével legtöbbször már tünetmentes állapotban felfedezik fel, így számos komolyabb fertőzés és annak következményei is megelőzhetők.

Megelőzés:
A VUR-nak specifikus tünete nincs, azonban reflux mellett jóval gyakoribbak a felső húgyúti fertőzések, hiszen a hólyagba került kórokozók könnyebben jutnak a vesemedencébe, gyakran a vese állományát maradandóan károsítva. A vesében a visszatérő fertőzések miatt hegesedések jöhetnek létre. A hegesedett veseállomány már működésképtelen. Az ultrahangos vizsgálat elterjedése, valamint az egyéb képalkotó vizsgálatok rohamos fejlődése óta szerencsére a VUR-t időben fel lehet ismerni, és így a komolyabb vesekárosodást meg lehet előzni arra alkalmas kezeléssel.

Ha súlyos a VUR, fertőzés nélkül, pusztán a visszaáramló vizelet okozta mechanikai hatás miatt károsodhat a veseállomány. A VUR súlyosságát a visszafolyás mértéke alapján 5 fokozatra oszthatjuk:

I. fokú reflux esetén a vizelet visszafolyás csak a húgyvezeték mentén tapasztalható, de tágult szakaszok nincsenek.

A II. fokú refluxnál már a vesemedence is telítődik, de tágulás még itt sincs.

A III. fokú VUR-nál a visszaáramlás mellett enyhe vagy közepes tágulat is látszik.

IV. fokú a refluxról beszélhetünk, ha a húgyvezeték kanyargós, jelentősen tágult, a vesemedence szerkezete is megváltozik, és végül
V. fokú VUR-ról beszélünk, ha a fentiek mellett a vizelet a nagy nyomás miatt a veseállományba is behatol, ott a veseállomány pusztulását, hegesedést okoz..

Kezelés:
Az enyhébb fokú (I-II) VUR esetén a fertőzéses szövődményeket kell elhárítani, mivel a refluxok jelentős része spontán megszűnik. A kezelésre antibiotikumokat használnak. A vizelet sterilen tartható hosszú ideig, akár 1-2 évig adott kis dózisú antibiotikummal. A nem kívánt mellékhatások kivédésére a kezelés mellett mindenképpen javasolt valamilyen élőflórás készítményt – joghurtot, kefírt vagy gyógyszert – fogyasztani. Az antibiotikumok ugyanis a szervezet számára hasznos baktériumokat, a normál bélflórát is kiirtják, ezt kell valahogy pótolni. Ha súlyosabb a VUR, illetve anatómiai elváltozás okozza, akkor már sebészi beavatkozásra van szükség. Manapság egy folyamatos fejlesztés és tökéletesítés alatt álló, minimális veszéllyel járó, ún. endoszkópos, sebészi metszés nélküli eljárást alkalmaznak első lépésként. A beavatkozás során a húgyvezetékek beszájadzásai mellé, a hólyag nyálkahártyája alá fecskendeznek egy rugalmas, de tartósan alaktartó anyagot, mely a hólyagban kialakuló nyomás hatására a nyíláshoz feszül, szelepként lezárva a visszafolyás útját. A műtétet gyermekkorban altatásban végzik. A hólyagba vezetett cső (endoszkóp) segítségével juttatják a speciális anyagot a nyálkahártya alá. Ez a beavatkozás gyorsan, különösebb veszély nélkül elvégezhető, és sikertelenség esetén újra alkalmazható. Ha ezzel végképp nincs esély a megoldásra, akkor jön csak szóba a klasszikus sebészi megoldás, mely során hasi metszésből tudják a húgyvezetéket új helyre szájaztatni.