Vesemedence-gyulladás
Ok:
A kórokozók rendszerint bélből származó baktériumok, melyek a húgycsövön keresztül a hólyagba jutnak, majd onnan a húgyvezetékeken (ureter) feljutnak a vesemedencébe (pyelon), és ott gennyes gyulladást váltanak ki. Bizonyos állapotok hajlamosítanak PN-re, így a vesekő-betegség, húgyúti fejlődési rendellenességek, az ureterek szűkülete vagy bármilyen más elfolyási akadály (vérömleny, terhes méh, daganat által történő összenyomás, stb.), a hólyag bénulása. Bizonyos fájdalomcsillapítók túlzott fogyasztása, gyakori hólyagkatéterezés, férfiaknál prosztata-megnagyobbodással járó betegségek, nőknél szülési sérülések (hólyagsérv, méhelőreesés stb) szintén hajlamosíthatnak.
Tünet:
A pyelonephritis (továbbiakban PN) a vese és a felső húgyutak gyulladása, melyet leggyakrabban a hólyagból felkerülő, nem fertőző baktériumok váltanak ki. A hólyag alulról fertőződhet helyi immungyengeség, például meghűlés következtében, vagy a vér- és nyirokáramlás útján, pontos mechanizmusa azonban nem ismert.
Megelőzés:
Bár a húgyutak fertőzése sok esetben meghűlésre vezethető vissza, hatékony megelőzési módot nem ismerünk. Mindenesetre a betegség lezajlása után érdemes hajlamosító tényező után kutatni, és azt célzottan gyógyítani.
Kezelés:
A kezelés legfontosabb eleme a három-négy hétig tartó antibiotikus kezelés. Leggyakrabban a bélbaktériumokra is ható béta-laktám vegyületeket (széles spektrumú penicillinek, kefalosporinok), fluorokinolonokat (ciprofloxacin, ofloxacin, norfloxacin) helyezik előtérbe. Az antibiotikus kezelés hatékonyságát ismételt baktériumtenyésztésekkel lehet ellenőrizni. A tünetek hatékony kezelés esetén 48-72 órán belül drámaian csökkennek. Ennek ellenére a kezelést túl korán abbahagyni hiba, mert a baktériumok nem teljes körű elpusztítása fokozza a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességét (rezisztencia), és a betegség könnyen idültté válhat.
A kórokozók rendszerint bélből származó baktériumok, melyek a húgycsövön keresztül a hólyagba jutnak, majd onnan a húgyvezetékeken (ureter) feljutnak a vesemedencébe (pyelon), és ott gennyes gyulladást váltanak ki. Bizonyos állapotok hajlamosítanak PN-re, így a vesekő-betegség, húgyúti fejlődési rendellenességek, az ureterek szűkülete vagy bármilyen más elfolyási akadály (vérömleny, terhes méh, daganat által történő összenyomás, stb.), a hólyag bénulása. Bizonyos fájdalomcsillapítók túlzott fogyasztása, gyakori hólyagkatéterezés, férfiaknál prosztata-megnagyobbodással járó betegségek, nőknél szülési sérülések (hólyagsérv, méhelőreesés stb) szintén hajlamosíthatnak.
Tünet:
A pyelonephritis (továbbiakban PN) a vese és a felső húgyutak gyulladása, melyet leggyakrabban a hólyagból felkerülő, nem fertőző baktériumok váltanak ki. A hólyag alulról fertőződhet helyi immungyengeség, például meghűlés következtében, vagy a vér- és nyirokáramlás útján, pontos mechanizmusa azonban nem ismert.
Megelőzés:
Bár a húgyutak fertőzése sok esetben meghűlésre vezethető vissza, hatékony megelőzési módot nem ismerünk. Mindenesetre a betegség lezajlása után érdemes hajlamosító tényező után kutatni, és azt célzottan gyógyítani.
Kezelés:
A kezelés legfontosabb eleme a három-négy hétig tartó antibiotikus kezelés. Leggyakrabban a bélbaktériumokra is ható béta-laktám vegyületeket (széles spektrumú penicillinek, kefalosporinok), fluorokinolonokat (ciprofloxacin, ofloxacin, norfloxacin) helyezik előtérbe. Az antibiotikus kezelés hatékonyságát ismételt baktériumtenyésztésekkel lehet ellenőrizni. A tünetek hatékony kezelés esetén 48-72 órán belül drámaian csökkennek. Ennek ellenére a kezelést túl korán abbahagyni hiba, mert a baktériumok nem teljes körű elpusztítása fokozza a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességét (rezisztencia), és a betegség könnyen idültté válhat.
Idült PN esetén az antibiotikus kezelés akár hat hónapig is szükséges lehet. Az esetleges hajlamosító tényezők (pl. vesekőbetegség) gyógyítása természetesen alapkövetelmény. A súlyosan károsodott vese („roncsvese”) sebészi eltávolítására olykor szükség lehet a súlyosbodó magas vérnyomás gyógyítására. Mivel a folyamat általában féloldali, a másik vese elegendő a kiválasztási funkciók ellátásához. A beteg vizeletét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az esetleges kiújulásokat időben, így jóval hatékonyabban lehet gyógyítani.
