Ok:
Szervezetünkből bonyolult mechanizmusok során számos anyag választódik ki a vizelettel, hogy a testünk normális működéséhez szükséges egyensúlyt fennmaradhasson. Ha valamely anyagból a vese olyan sokat választ ki, hogy vizeletbeli mennyisége meghaladja az oldhatósági koncentrációt, akkor az az oldatból – vesekő esetén nyilván a kiválasztott vizeletből – kiválik.

Megemelkedhet például egy ion szintje az étellel, itallal történő túlzott beviteltől vagy a kóros veseműködésből fakadó megnövekedett kiválasztásból, illetve elégtelen visszaszívódásból. Kevés folyadékbevitellel sűrűbb, koncentráltabb vizelet képződik, így nő a vesekő kialakulásának esélye.

A mozgásszegény életmód – a vizelet viszonylagos pangása miatt – szintén vesekövet okozhat. Krónikus húgyúti infekció is hozzájárul a vesekő képződéshez, hiszen ilyenkor több „szárazanyag” van a vizeletben.

Elfolyási akadály, húgyúti pangás is vezethet kőképződéshez a vizelet pangása miatt.
Bizonyos genetikus és egyéb anyagcsere zavarok is elősegítik a kövek kialakulását

Tünet:
A vesekövesség, latinul nephrolithiasis (gör. nephrós = vese, líthos = kő) vagy húgyuti kövesség urolithiasis (gör=uron = vizelet) a lakosság 3-4 százalékát érintő betegség.

A vesekő kemény, kristályos anyagból van, gyakran kálcium oxalát, vagy más vegyület alkotja, amely a vizeletben kicsapódik. Ma már több mint 25 különféle összetételű kőtípust izoláltak, leggyakoribb a kálcium-oxalát kő. Az esetek 80%-ában mindkét vese érintett.

Megelőzés:
A kőképződés megakadályozására, illetve a kő növekedésének lassítására a legfontosabb tennivaló a bőséges folyadékfogyasztás.
Testmozgással is csökkentjük a kőképződés esélyét, egyrészt, mert az áramló, mozgó folyadék nem kedvez a kristályok képződésének, másrészt a verejtékezés és az azt követő szomjúság hozzásegít a szükséges folyadékfogyasztáshoz.
A kő összetételének ismeretében megfelelő diétával elkerülhetjük az újabb kövek képződését.
A vizelet savasságának/lúgosságának gyógyszeres változtatásával is megakadályozhatjuk a kristályok kicsapódását.

A vesekövek típusai:
Leggyakoribbak kalciumtartalmú kövek, az esetek több mint 60 százalékában_ezt találjuk. Ezek közül is kiemelendő a kalcium-oxalát kő, melyet többnyire a szervezetben képződő oxalát és a kalcium magas vizeletkoncentrációja okoz. Kezelésében szerepe lehet a diétának. Meglepő módon nem a kalciumbevitelt kell csökkenteni – bár a túlzott bevitel nem kedvező -, hanem a konyhasófogyasztást kell minimalizálni.

A úgysavkövek (a kövek 15%-a), a cisztinkövek (mindössze 1%) gyógyszeresen is oldhatók. A hús, magas húgysav tartalmú ételek fogyasztásának csökkentésével a húgysavkő kialakulásának esélye csökken.

Érdekes kőtípus a struvitkő, mely magnézium-ammónium-foszfát kristályokból áll. Az összes kő mintegy tizede ilyen. Ezek a húgyúti fertőzéseknél elszaporodott baktériumokban képződő ureáz enzim hatására alakulnak ki. Kezelésükben ezért az antibiotikumoknak is nagy szerepük van. A struvitkövek rendkívül gyorsan nőnek, leggyakrabban ezek képezik az egész vesemedencét kitöltő, úgynevezett korallköveket.
Kezelés:
Az esetek zömében – mintegy 80 százalékában – a konzervatív terápia elegendő, azaz sebészi vagy egyéb komoly beavatkozás nélkül is megszüntethetők a tünetek, és elő lehet segíteni a kő távozását vagy oldódását. Az elsődleges feladat a görcs és a fájdalom csillapítása, sokszor erős, néha kábító fájdalomcsillapítóval, görcsoldó szerrel. Helyi kezelésként az is segíthet, ha meleg, forró vizes palackot teszünk a fájdalmas területre.

A bő folyadékbevitel gyorsítja a kőtávozást, illetve tágíja a húgyutakat. Hányás esetén a folyadékbevitelt infúzióban, vénásan kell megoldani a gyógyszereléssel együtt.

Ha a kő 1 cm-nél nagyobb, és helyzete a kezelésre több napon át sem változik, nem várható, hogy beavatkozás nélkül, magától távozni fog.
Bizonyos kőtípusokat speciális műszerrel, bőrön átjuttatott lökéshullámokkal apróra tudnak zúzni. Az eszköz angol rövidítése ESWL (Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy). A kövek szétzúzását röntgenképen vagy ultrahang segítségével követik. A képződött kőtörmelék rendszerint az elkövetkező három hónapon belül távozik a vizelettel. Az 1980-ban bevezetett módszer nagyon eredményes, gyakorlatilag minden kőtípusnál az esetek 90%-ában tudnak vele segíteni.

Ha a kő mérete miatt már nem képes átjutni a húgyvezetéken, vagy jelentős pangást okoz, sebészi, urológiai kezelés, azaz műtét jön szóba. A sebészi kezelés lehetőség szerint endoszkópos eszközzel történik, melyet a bőrön ejtett metszésen keresztül vezetnek be a megfelelő helyre.

A PNL (percutan nephrolithotripsia) módszernél a lökéshullámok nem a testen kívül, hanem a kőhöz közel, a beteg testében képződnek, és így zúzzák szét a köveket.