Ok:
A stroke-okat kialakulásuk módja szerint két nagy csoportba oszthatjuk: iszkémiás- és vérzéses stroke-okra. Iszkémia oxigén-hiányos állapotot jelent, úgy alakul ki, hogy az agyszövethez nem jut elegendő mennyiségű oxigénben gazdag vér az artériákon keresztül, vagy pedig a szövetek által felhasznált vér nem tud újabb adag oxigénben gazdag vérre kicserélődni, mivel a vér a vénákon keresztül nem tud kellő ütemben tovább áramolni, azaz pang. Az iszkémiás stroke-okban – amely a stroke-ok túlnyomó többségét, mintegy 80 %-át teszi ki – a szöveti átáramlászavar, és következésképpen az oxigénhiány (iszkémia) leggyakoribb oka a vért szállító artériák elzáródása. Amennyiben az artéria elzáródását a szívből vagy az ér egy korábbi, szívhez közelebb eső szakaszából származó vérrel sodródó részecske vagy törmelék zárja el, akkor embóliás stroke-ról beszélünk. Embólus nagyon sokféle anyag lehet, például vérrög, koleszterol-kristályok, meszes-plakk darabjai.

Amikor az artériát helyben képződő vérrög (trombus) szűkíti vagy zárja el, trombotikus stroke-ról beszélünk, melyet végleges szövetkárosodás (az idegsejtek pusztulása) esetén, agyi infarktusnak is nevezünk.

Elzáródhat az artéria az artériafal gyulladása vagy a fokozott vérnyomás okozta érfal-vastagodás és meszesedés miatt is. A cukorbetegség is érfalkárosodáshoz vezet. Vérrögképződés történhet az elvezető agyi vénákban is, ekkor vénás trombózisról beszélünk. Előfordulhat az is, hogy a vérnyomás leesése miatt (pl. heveny szívinfarktus, szívritmuszavar esetén) ún. határzóna-infarktusok alakulnak ki, ami azt jelenti, hogy a nagyobb artéria-ágak ellátási területeinek határán levő agyterület szenved el oxigénhiányra visszavezethető károsodást. Érthető módon ezek a területek a legérzékenyebbek a (jelen esetben nyomás csökkenés kapcsán) hirtelen kialakuló vérellátási zavarra. A vérzéses stroke (agyvérzés) akkor jön létre, amikor az agyi artéria megreped és vérzik. Ilyenkor a vér és az oxigén nem jut el a rendeltetési helyére, ráadásul az érpályából kilépő vér irritálja az agyszövetet, és megnöveli a koponyán belüli nyomást. A nyomásfokozódás összenyomhat ép agyterületeket, és akadályozhatja a vér bejutását az agyba. A vérzéses stroke-nak két fajtája van, az egyikben az agyban futó erek repednek meg, a másik esetben az agy alapján futó erek véreznek.

Tünet:
Sok közös dolog van a stroke-ban és a szívrohamban. Ahhoz, hogy az agy és a szív teljes hatásfokkal működhessen, szükségük van állandó vérellátásra, mert a vér szállítja a működésükhöz szükséges létfontosságú oxigént és tápanyagokat. Ha hosszú időn keresztül szünetel az ellátás, az érintett sejtek elhalnak, és bekövetkezik a szívinfarktus vagy az agyvérzés. Mindez azt is jelenti, hogy ugyanazon okokból kifolyólag ugyanakkora valószínűséggel következik be a szívroham, mint az agyvérzés.
Megelőzés:
A prevenciónak két fő területe van: az egyik a stroke megelőzése, a másik egy újabb stroke megelőzése.
A stroke prevenciójára tett lépések azonosak a szívroham megelőzésére tett lépésekkel: olyan szokásokat kell felvenni, melyek javítják a cardiovascularis állapotot és meggátolják az atherosclerosis kialakulását. Az egészséges életmód elengedhetetlen elemei az alacsony zsír-, só- és koleszterin tartalmú ételek fogyasztása; a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly, a vérnyomás és a koleszterinszint ellenőrzése; a nemdohányzás. Ha a súlyos atherosclerosis, magas vérnyomás, meglevő szívbetegségek, a figyelmeztető jelek (TIA), vagy lezajlott stroke miatt a kockázat magasabb, rendszeresen keresse fel orvosát. Ha az embólia veszélye fenyeget, orvosa tanácsolhatja napi egy aszpirin szedését a vér sűrűségének csökkentésére.
Azon betegeknél, akiknek már volt stroke-ja, magasabb egy újabb stroke valószínűsége, különösen a lezajlott stroke-ot követő első évben. Ennek kockázata a korral, magas vérnyomással (hypertensio), magas koleszterinszinttel, cukorbetegséggel, túlsúllyal, tranziens ischaemiás rohammal (TIA), szívbetegséggel, dohányzással, sok alkohol fogyasztásával, droghasználattal növekszik. Amíg a rizikófaktorok egy részét (életkor) nem lehet befolyásolni, az egyéb rizikófaktorok gyógyszeres kezeléssel vagy az életmód megváltoztatásával befolyásolhatók.
A páciensek, családtagok újabb stroke megelőzésének érdekében forduljanak útmutatásért orvosukhoz vagy ápolójukhoz. Szükséges az együttműködésük, hogy a páciens életmódjában üdvös változtatásokat hajthassanak végre. A pácienseknek és családtagjaiknak meg kell ismerniük a TIA figyelmeztető jeleit (mint a féloldali gyengeség, zavaros beszéd), s azonnal orvoshoz kell fordulniuk, amint ezek jelentkeznek. A prevenciót érintő további kérdésekben kérjük, nézze át az Életmódról szóló részt.

Fontos: Azonnal értesítse az orvost, ha saját magán vagy környezetében valaki máson a stroke jeleit véli felfedezni. Ha a tünetek gyorsan elmúlnak, az a tranziens ischaemiás roham (TIA) jele lehet, a szabad véráramlásban bekövetkező fennakadásé, mely gyakran a stroke előfutára. Ne hagyja figyelmen kívül ezt a jelzést; létfontosságú az orvosi beavatkozás.
Kezelés:
Gyógyszeres kezelés
A beteget azonnal kórházba szállítják, és sok esetben azonnali gyógyszeres kezelésben részesítik a további agysérülések megelőzése érdekében. Az embóliát rendesen alvadásgátlóval kezelik. Sebészi beavatkozás szintén fontos lehet az agyi bevérzések megszüntetésére és a megrepedt ér vagy aneurizma klipszelésére – a további vérzést megakadályozandó.

A stroke akut terápiája
Az ischaemiás stroke kezelésében elért eredmények forradalmiak, ám az egészségügyi ellátást biztosítók mégsem lépnek fel a szívrohammal szembeni határozottságuknak megfelelő elszántsággal a stroke ellen. A már bevált terápiákat nem alkalmazzák az akut stroke-os betegeken a sürgősségi ellátásra kerülő betegeknél. A computer tomográfia (CT) és a Doppler-vizsgálat forradalmi változást hozott az ischaemiás és a haemorrhagiás stroke diagnózisában. Mindez a halálozási arány csökkenését hozta magával. Az MRI vizsgálat megjelenése az 1980-as években tovább javította a cerebrovascularis betegségben szenvedők helyzetét.
Az 1990-es években jelentek meg azok a meggyőző erejű bizonyítékok, melyek azt mutatták, hogy a stroke-központok, ahol is sokkal gyorsabb és intenzívebb kezelésre nyílt lehetőség, valamint ahola azt is szem előtt tartották, hogy minél szélesebb körben ismerté váljon a tény, hogy a megfelelő időben végzett kezelés tovább csökkenti a halálozási arányt és növeli a rehabilitáció esélyét, javították a stroke miatt bekövetkező halálesetek arányát. Az orálisan szedhető alvadásgátlók és az aszpirin, valamint a természetes táplálék-kiegészítők bizonyították, hogy eredményesek a stroke rizikófaktorának csökkentésében.
1996 júniusában az FDA (Food and Drug Administration) hozzájárult egy szöveti plazminogén aktivátor (t-PA) alkalmazásához a stroke kezelésében. Bár a t-PA használatát már korábban jóváhagyta az FDA a koszorúserekben kialakuló vérrögök (akut szívroham) kezelésére, az FDA éveken keresztül késlekedett megadni hozzájárulását a t-PA ischaemiás stroke elleni használatához. Emberek millióinak halálát vagy teljes bénulását eredményezte az, hogy az FDA késlekedett elismerni a t-PA-t, mint olyan szert, mely alkalmas az agyi artériákban megjelenő abnormális vérrögök feloldására. Azok az orvosok, akik a Life Extension Foundation tagjai voltak, már évekkel az FDA hozzájárulása előtt alkalmazták a t-PA-t a sürgősségi ellátásban.

A szöveti plazminogén aktivátor (t-PA)
A t-PA (mely Activase néven kerül forgalomba) alkalmazását a stroke bekövetkezte után azonnal (vagy 3 órán belül) meg kell kezdeni, hogy feloldhassa az agy szabad vérellátását akadályozó vérrögöt. A t-PA a szöveti plazminogén aktivátor kifejezés rövidítése. Természetes alvadásgátló, melyet a szervezet termel, és képes arra, hogy teljesen feloldja az ischaemiás agysérülést okozó vérrögöt.
A legfrissebb tanulmány szerint 30%-kal több beteg nyerte vissza cselekvőképességét a t-PA alkalmazása után. Azonban még ma is a sürgősségi orvosi ellátásban dolgozó orvosok heves ellenkezésével szembesülhetnek a páciensek; az orvosok még akkor is vonakodnak a szer alkalmazkodásától, ha a beteg élete forog kockán. Néhány esetben sebészi beavatkozásra is szükség lehet, hogy eltávolítsák az akadályt, mely blokkolja a vérkeringést az agyban.
Míg a t-PA fel tudja oldani az agyi véredényt elzáró vérrögöt, számos olyan további komplikációs lehetőség léphet fel az ischaemiás stroke esetén, mellyel mindenképpen foglalkozni kell, ha a permanens agysérülést meg akarjuk előzni. Bármi, ami a vér szabad áramlását megakadályozhatja, oxigénhiányt okoz, ami komoly károsodást eredményez. Rendkívül fontos, hogy a vérben antioxidánsok legyenek a t-PA alkalmazásakor, melyek a szabad véráramlás visszaállítását követő agykárosodást megelőzhetik.

Antioxidánsok
Az antioxidánsok hatásosan csökkentik a szabad gyökök okozta sérülés veszélyét. Továbbá növelik az agyba szállított oxigén mennyiségét, gyorsítják a sejtek anyagcserefolyamatait, s megvédik az agysejteket úgy az alacsony, mint a magas oxigéntartalom veszélyeitől, melyek az ischaemiás stroke áldozatait egyaránt veszélyeztetik.
Európában és a világ más részein is rutinszerűen használják a sürgősségi orvosi ellátásban a stroke kezelésére, de az Egyesült Államok sürgősségi ellátást nyújtó orvosainak többsége vonakodik alkalmazásától, mivel az FDA nem ismeri el az agysejtek pusztulását megelőző hatását. A megbénult stroke-os betegek dollármilliókba kerülnek évente, s annak oka, hogy a legtöbb ischaemiás stroke-os megbénul, az, hogy az FDA leállította a betegek sejthalált megelőző szerekkel való kezelését.

Az újabb stroke megelőzésére irányuló hagyományos módszerek
Vannak hagyományos gyógyszerek is, melyeket egy újabb stroke kialakulását megelőzendő fel lehet írni: (1) thrombocytaaggregáció-gátló szerek, melyek megakadályozzák az abnormális nagyságú vérlemezkék aggregációját, ily módon gátolva a vérrög képződését az agyban; (2) alvadásgátló szerek, melyek meghiúsítják a koagulációs kaszkád keletkezését, és a vérrögképződést is jelentős mértékben akadályozzák. Az alvadásgátlók használata magában foglalja a folyamatos vérvizsgálatot és a dózis változtatását, mivel az antikoaguláns válasz egyénenként változik. Ezek a gyógyszerek nem tesznek semmit a már korábban kialakult rögökkel. Az alvadásgátló szerek mellékhatásaik miatt folyamatos ellenőrzést igényelnek, s némely esetben mellékhatásaik miatt használatuk nem javallott. Azok számára, akiknek vérnyomása magas, vagy éppen határeset, kritikus fontosságú a magas vérnyomás elleni szerek pontos meghatározása.