Orbánc
A betegséget legtöbbször az a baktérium okozza, amely az ún. A-csoportú, beta-hemolizáló Streptococcusok családjába tartozik. A kórokozó hámsérüléseken keresztül jut be a szervezetbe. A fertőzés behatolási kapuja a lábujjak közötti gombás fertőzés vagy egyéb okokból képződő repedés is lehet, de az arcon az orrnyílás körüli berepedések is kiindulási helyek lehetnek. A fertőzés folyamata indulhat belülről is a mandulák és a garat Streptococcus baktréiumflórájából vagy fülgyulladásból. Előfordulhat műtéti seb fertőződése is, ilyenkor a beteget azonnal el kell különíteni.
Tünet:
Az orbánc olyan fertőző bőrgyulladás, amelyet leggyakrabban a Streptococcus beta- haemolyticus A csoportjába tartozó baktérium okoz, de kórokozó lehet a Staphylococcusok csoportjába tartozó baktérium is. Nagyon gyakori betegség. A bőrben felületesen, a nyirokereken keresztül a bőr felszíne mentén tovaterjedő, a mélyebb szövetrétegeket nem érintő gyulladás keletkezik, magas láz és hidegrázás kíséretében.
Hirtelen kezdődik hidegrázással és magas lázzal. Leggyakoribb előfordulási helye az arc, a fülkagyló, a láfej, a lábszárak és a karok. Általában egyoldali, legyengült szervezetű embereknél kétoldali is lehet.
Az orbánc kezdetben éles szélű, lángnyelv alakban tovakúszó, élénkvörös foltként jelentkezik. Majd ödémás duzzanat alakul ki, az érintett a bőrfelszín fényes, feszes. A folt területén ritkábban bevérzések is megjelenhetnek (erysipelas haemorrhagicum). Nagyfokú ödéma estén a savógyülem a hámot felemeli, ilyenkor hólyagocskák, majd ezek összeolvadásával nagyobb hólyagok keletkeznek (erysipelas bullosum). Máskor a vörös területen a bőr elhal, és fekély alakul ki (erysipelas gangrenosum). Ha a szövetelhalás a mélyben indul meg, akkor először tályog alakul ki (erysipelas abscedens).
Kezelés mellett a láz két-három nap alatt elmúlik, majd a betegség egy-két hét alatt nyomtalanul gyógyul. Kivéve a bőrelhalással járó, ún. nekrotizáló eseteket, melyek gyógyulása elhúzódóbb.
Legyengült szervezetű és immunrendszerű személyeknél, időseknél és csecsemőknél előfordulhat, hogy a folyamat a szervezet egészére kiterjed, és szepszisbe megy át. Sokkal gyakoribb viszont, hogy vagy ugyanazon helyen vagy másutt a folyamat kiújul (erysipelas recidivans). Ilyenkor valószínű, hogy a szervezet védekezőképessége legyengült. Ha a folyamat többször ugyanazon a bőrterületen újul ki, akkor a nyirokutak elzáródhatnak, és ez maradandó nyirokpangáshoz (lymphoedemához), a bőr torzító megvastagodáshoz vezet, arcon például az ajkak duzzanata (macrocheilia), a lábon kötőszövet szaporodással járó maradandó, visszafordíthatatlan duzzanat alakul ki (elephantiasis).
Megelőzés:
Korábban életveszélyes betegség volt. Kezelés nélkül akár végzetes kimenetelre is lehet számítani, ha vérmérgezésbe (sepsis) torkollik a betegség. Erre főleg csecsemőknél és időseknél lehet számítani, akiknek az immunrendszere gyengébb. Ma már viszont gyorsan gyógyul az injekció formájában adott penicillin hatására. A felszíni folyamatok hegesedés nélkül gyógyulnak, mert szövetelhalás és gennyedés nem fordul elő, bár néha visszamaradhatnak mikroszkopikus méretű tályogok.
Kezelés:
Az elesett beteg számára fontos az ágynyugalom, kényelmesebb az ágy fejrészének megemelése.
A helyi panaszokat hideg vizes vagy langyos borogatással lehet enyhíteni. Fájdalom- és lázcsillapítókat, a kórokozó megfékezésére pedig akut esetben penicillint szoktak adni kezdetben intravénásan, majd szájon át történő adagolásra (4x250mg) térnek át. A kevésbé súlyos esetekben ma már szájon át adagolható korszerű, jól felszívódó antibiotikumok is rendelkezésünkre állnak. Penicillinallergia esetén erythromycin a választandó szer.
A megelőzés fontos lépése a fertőzési kapuk rendszeres kezelése, gondozása. Például, ha a fertőzés behatolási kapuja a lábujjak közötti gombás fertőzés, akkor a visszatérő orbánc megelőzése érdekében helyi gombaellenes kezelésre van szükség.