Mélyvénás trombózis
Virchow szerint az érpályán belül kialakuló véralvadás, egyben a mélyvénás trombózis, okait három csoportra sorolhatjuk:
Érfalsérülés: bármilyen gyulladás, meszes plakk, külső behatás, sugárkezelés, stb. kapcsán létrejöhet az érbelhártya sérülése, melynek kapcsán az érfalból jelentős mennyiségű véralvadási faktor szabadul fel, és a sérülés helyén a vérlemezkék (trombociták) összetapadnak.
A vérkeringés lassulása: Tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást.
A vér alvadékonyságának fokozódása következik be, pl. fogamzásgátló tabletták, dohányzás, szövetszéteséssel járó betegségek, veleszületett génhiba (Leiden-mutáció), stb. kapcsán. A vörösvérsejtek túltermelése (policitémia) szintén fokozza a vér alvadékonyságát.
A mélyvénás trombózis leggyakoribb formája a medencevénák és az alsó lábszár-trombózisa. A láb vérkeringése ugyanis könnyen lelassulhat, ha izmai nem mozognak eleget.
A lábszár vénáinak két nagy csoportja a bőr alatt található, ún. felületes vénák és az izmok között elhelyezkedő mélyvénák. A felületes és a mélyvénákat rövid vénák kötik össze egymással. A testrészek közül – a nehézségi erő hatása és a testhez viszonyított alacsony helyzete miatt – a lábból a legnehezebb a vér visszaszállítása a szív felé. A megfelelő irányú áramlás segítésére a mélyvénákban található vénabillentyűk megakadályozzák a vér visszacsorgását. Mozgáskor, járáskor a vért az izomösszehúzódások pumpáló hatása préseli a billentyűkön – ezeken az egy irányba nyíló csapóajtókon – keresztül a szív irányába. A felületes vénákat nem veszi körül izompumpa, itt csak a billentyűk akadályozzák a visszaáramlást. A kétféle vénát összekötő ereken keresztül a vér ezért először a mélyvénákba továbbítódik, hogy végül a szívbe jusson. A mélyvénás trombózis egyik legfőbb oka ebből kifolyólag a lábak tétlensége a mozgáshiány, a hosszan tartó ülés, megelőzése pedig a rendszeres testmozgás, séta, a lábak mozgatása.
Tünet:
A mélyvénás trombózis vérrög képződése a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. Amíg a vérrög kötőszövetesen nem szervül, életveszélyes szövődmény – például tüdőembólia – forrása lehet.
Legjellegzetesebb tünete az alsó lábszár járásra fokozódó fájdalma. A láb duzzadt, kékesen elszíneződik. Az érintett alsó lábszár bőrfelülete a gyulladás miatt meleg, körfogata mérhetően megnő. A lábfej hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez (Homan-tünet).
Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál, amit a kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr sérülékenyebb, könnyebben fekélyesedik.
A trombózis azonban minden tünet nélkül is bekövetkezhet, ez az ún. néma trombózis, és csak a későbbi évek során bekövetkező lábszárödéma, visszértágulat, a bokatáj kötőszövetes megkeményedése és rozsdabarna elszíneződése (= poszttrombotikus szindróma) jelzi a vérrögösödés korábbi lezajlását. A vérrög leszakadásával kialakulhat masszív tüdőembólia, mely hirtelen halált eredményez.
Szívrendellenesség társulása esetén a trombus bekerülhet a tüdőszövetet ellátó artériás hálózatba, és tüdő-infarktust okozhat, mely erős, szúró jellegű mellkasi fájdalommal, heves köhögéssel és vérköpéssel jár. A folyamatosan leszakadó kisebb trombusok krónikus tüdőembóliát is okozhatnak, mely sokszor csak jelentéktelen alsó légúti panaszokban nyilvánul meg. A kisebb trombusok a tüdőn, mint elsődleges szűrőn, át is hatolhatnak, ilyenkor agyembólia is lehet a következmény.
Ágynyugalom és alvadásgátló kezelés hatására a vérrög (trombus) növekedése megáll, és a szervezet vérrögoldó enzimjei jelentős részét fel is oldják. A trombus másik részét kötőszöveti sejtek járják és szövik át, aminek következtében a trombus – orvosi kifejezéssel – szervül.
Megelőzés:
A trombózis megelőzésének leghatékonyabb módja – legalábbis erősen trombózisra hajlamosító körülmények között (pl. baleset kapcsán törött végtag rögzítése, ágyhoz kötöttség, stb.) – a tartós véralvadásgátló kezelés (pl. alacsony molekulasúlyú heparinok napi adásával). Korábbi érelzáródásos betegségek (pl. szívinfarktus) megelőzésében hatékony az alacsony dózisú aszpirin adása is.
A dohányzás rendkívüli mértékben növeli a trombózis kockázatát, mert érfalsérülést okoz, lassítja a vérkeringést, és fokozza a vér alvadékonyságát is. Különböző rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is lehet véralvadásra hajlamosító.
A fogamzásgátló tabletták önmagukban ritkán okoznak trombózist (1-2/100 000 fő/év), de más kockázati tényezők (pl. visszértágulat, dohányzás, stb.) hatását felerősítik, ezért elengedhetetlen a gondos gyógyszerválasztás.
Kezelés:
A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett területen. A gyógyszeres kezelés célja a vérrög növekedésének megakadályozása. A vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó (fibrinolítikus) rendszere gondoskodik. Ma már többnyire a laboratóriumi beállítást nem igénylő véralvadásgátlók, ún. alacsony molekulasúlyú heparinok adását végzik, napi egyszeri injekció formájában, 3-6 hónapon keresztül. A heparint természetesen fel lehet cserélni tablettákra is (K-vitamin antagonisták, pl. kumarinok), ilyenkor azonban rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal nyomon kell követni a véralvadási paraméterek alakulását.
Két-három hétig, amíg a már kialakult vérrög (trombus) nem szervül, szigorú ágynyugalom szükséges a trombus leszakadásának megelőzésére. A lábat rugalmas pólyával bekötve, felpolcolt állapotban kell tartani a vénás keringés gyorsítása érdekében.
A vénák sohasem gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb trombózis megelőzésében fontos a rugalmas harisnyanadrág, zokni viselése, mert így a vénák összeszorított állapotban maradnak.