Ok:
A magas vérnyomás lehet elsődleges és másodlagos. Ez utóbbi annyit jelent, hogy más betegség tüneteként jelentkezik a magas vérnyomás.

Az elsődleges hipertónia (esszenciális hipertónia vagy magasvérnyomás-betegség, továbbiakban csak hipertónia) multifaktoriális eredetű kórkép, több tényező (genetikai hajlam és környezeti hajlamosító tényezők) együttese alakítja ki.

Esszenciális hipertóniáról beszélünk, ha a vérnyomás-emelkedés hátterében kiváltó kórfolyamatot nem sikerül kimutatni. Ilyen a magasvérnyomás-betegségek mintegy 80 százaléka. Bizonyos örökletes tényezőkön kívül a stresszel járó, illetve a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás, a magas sótartalmú étrend, az életkor és a fogamzásgátlók használatának hatásait vizsgálták a hipertónia kialakulásában. A helytelen táplálkozás sokféleképpen járulhat hozzá a magas vérnyomáshoz. A dohányfüstben lévő nikotin érszűkítő hatása miatt emeli a vérnyomást. Az alkohol kis mennyiségben, például napi 1-2 dl bor fogyasztásakor még nem emeli, de nagy mennyiségben – a megnövekedett folyadékbevitel miatt – fokozza a vérnyomást. A feketekávé kis mennyiségben (napi 1-2 csészéig) általában nem befolyásolja, előfordulhat azonban, hogy valakinek a szervezete fokozottan reagál a kávéra, ezért nem árt ellenőrizni a vérnyomást kávéivás előtt és után. Egy-két csészénél nagyobb mennyiség azonban már mindenképpen egészségtelen.

Másodlagos hipertónia esetén pontosan megállapítható a magas vérnyomásért felelős kórfolyamat. A betegek kezelése tehát a kiváltó októl függően különböző lehet, amelyet szakorvosnak kell eldönteni.

Kiváltó okok lehetnek: idült vesebetegségek (renális hipertónia), veseartéria szűkület (renovaszkuláris hipertónia), endokrinológiai kórképek (pajzsmirigy, mellékvesekéreg-túlműködés, pl. fokozott aldoszteron termelés, Cushing-szindróma és Cushing-kór), a hipotalamusz betegségei (dienkefalózis), adrenalint termelő daganat (feokromocitóma), fejlődési rendellenességek (pl. az aorta mély szűkülete, a koarktáció aorté).
Tünet:
A hipertónia a fejlett országokban népbetegségnek számít. A népesség mintegy 15 százalékának van tartósan a magasvérnyomás szempontjából határérték, azaz 140/90 Hgmm fölötti vérnyomása. Félő azonban, hogy ennél többeket érint valójában. Évente csaknem 5000 magyar ember halála írható a betegség számlájára. Más becslések szerint még aggasztóbb a helyzet, mivel minden 8. halálesetben játszik közre a magasvérnyomás, ezzel maga mögé utasította a tumoros megbetegedéseket is.

A legtöbb emberben a magas vérnyomás nem okoz panaszokat, annak ellenére, hogy bizonyos tüneteket, – így például fejfájást, orrvérzést, szédülést, kipirult arcot és fáradtságot – sokan – tévesen – a magasvérnyomás-betegségnek tulajdonítanak. Ezek a tünetek azonban a hipertóniánál csak ugyanolyan gyakorisággal fordulnak elő, mint normális vérnyomás esetén.

A magasvérnyomás-betegség sokszor tünetmentes marad, csak egy más betegség miatti kivizsgálás vagy rutin orvosi ellenőrzés során derül rá fény, hogy a szisztolés vagy a diasztolés (vagy mindkettő) vérnyomás értéke növekszik. Az esetleges tünetek a hipertónia okozta különböző szervkárosodásokra utalnak.

Jellemző a magas vérnyomásra a tarkótáji fejfájás, amely gyógyszer bevétele nélkül, spontán csillapodik. Gyakori panasz a szédülés, fáradékonyság. Az orrvérzés, a gyengeség, a homályos látás és a mellkasi fájdalom az érrendszer érintettségére utal. A koponyán belüli nyomás fokozódása miatt szemfenéki elváltozások, vérzések, az ideghártya vagy a látóidegfő ödémája fordulhat elő.

Súlyos tünet a nyaki főverőér szűkülete vagy elzáródása. A másodlagos hipertóniák leggyakoribb oka valamilyen vesebetegség, pl. a policisztás vesebetegség: ilyenkor a vesék megnagyobbodása kimutatható.

A hosszabb időn át fennálló, jelentősen emelkedett vérnyomás károsítja az erek falának belső rétegét, ami a sérült érfalban finom lerakódáshoz, helyi vizenyőhöz és vérrög keletkezéséhez vezethet. A tünetek és szövődmények attól függően változhatnak, hogy mely szerveket érinti a folyamat elsősorban.

A kezeletlen magas vérnyomás jelentősen fokozza az agyi történések veszélyét, például a fiatal korban fellépő gutaütés, stroke legfontosabb rizikófaktora. A szívbetegségek (például szívelégtelenség vagy a szívizom elhalása, szívinfarktus) kialakulásának három számottevő, a beteg által is befolyásolható oka közül az egyik a magas vérnyomás, míg a másik kettő a dohányzás és a magas koleszterinszint. A vérnyomásérték rendezése nagymértékben csökkenti a gutaütés és a szívelégtelenség kialakulásának veszélyét, és ez valamivel kisebb mértékben a szívinfarktusra is vonatkozik. Kezelés nélkül a súlyos hipertóniában az egy évnél hosszabb túlélés aránya csupán öt százalék.

A hosszabb időn keresztül fennálló magas vérnyomás az ideghártya, a retina ereinek összehúzódásához vezet, amelynek következménye a verőerek szűkülete, elzáródása. A vérkeringés károsodása okozta elváltozások szemfenék-tükrözéskor láthatók (ödéma, lipidlerakódás, vérzések) Kezelés nélkül évek alatt vaksághoz vezethet.

A vese különösen érzékeny a hipertónia miatt megváltozott véráramlással szemben, és ha csökken a veseereken átfolyó vér mennyisége, a veseműködés gyors romlása várható.

A másodlagos hipertónia egyik formája a renovaszkuláris eredetű magas vérnyomás. A folyamat lényege, hogy a veseartéria szűkülete vagy a kisebb ágak érelmeszesedése gátolja a vese megfelelő véráramlását, ennek hatására a vese renin nevű hormont termel, amely a szervezet szinte valamennyi erén szűkítő hatást fejt ki, tehát a vérnyomás emelkedni fog. A bekövetkező másodlagos aldoszteronszint növekedés fokozza a vesében a nátrium visszaszívódását, ami hozzájárul a hipertónia fennmaradásához. Az ördögi kör több szervet is károsít, pangásos szívelégtelenség, szívinfarktus, agyi történések vagy veseelégtelenség kifejlődéséhez is vezethet.
Megelőzés:
Négy olyan tényező van, melyen nem lehet változtatni, de épp ezért figyelni kell a megnövekedett kockázatra:

Életkor:
A magasvérnyomás-betegség az életkorral nő.

Rassz:
A afrikai eredetű populációban a hipertónia kétszer gyakoribb. Néhány amerikai indián törzsnél is gyakoribb a magas vérnyomás és annak komplikációi.

Nem:
Fiatal korban férfiaknál gyakoribb. 55 és 64 éves korban a különbség kiegyenlítődik, majd a nőkben lesz gyakoribb.

Családi kórelőzmény:
A hipertónia gyakorta mutat családi halmozódást.

A kezelhető kockázati tényezők a következők:

Elhízás:
Minél magasabb a testtömeg-index BMI, annál valószínűbb a hipertónia kialakulása. A vértérfogat ugyanis a testsúly függvénye is. Emellett minél nagyobb a testtömeg, annál több szövet igényel megfelelő oxigénellátást.

Mozgásszegény életmód:
A fizikai aktivitás hiánya is fokozza a vérnyomást, mert növeli a testtömeget.

Dohányzás:
A dohányfüst vegyi anyagai károsítják az érbelhártyát, mely elősegíti az LDL-koleszterin lerakódását az érfalakban, úgynevezett aterómák keletkeznek. A nikotin érösszehúzó hatású, ezáltal fokozza a szívizom terhelését.

Túlzott sófogyasztás:
A sóérzékeny (NaK génhibás) egyének a túlzott sófogyasztással só- és vízvisszatartással, a vértérfogat növekedésével reagálnak. Emellett a nátrium fokozza az adrenalin-receptorok érzékenységét is, ami vérnyomásemelő hatású hormon.

Alacsony káliumfogyasztás:
A kálium a szervezetből nátriumot szorít ki, így a közönséges konyhasóval ellentétes hatású.

Túlzott alkoholfogyasztás:
Az alkohol mértékletes fogyasztása csökkenti a vérnyomást, mert vizelethajtó és értágító hatású. Emellett véd a hipertóniát okozó érelmeszesedéssel szemben is, mert napi 3 dl borral azonos alkoholmennyiségig fokozza a védő HDL-koleszterin szintézisét. Efelett viszont már májkárosító hatású, ezáltal csökken az agresszív LDL-koleszterin lebontása a májban, és csökken a védő HDL-koleszterin szintézise. Idővel az alkohol súlyos szívizom-károsodást okoz (alkoholos kardiomiopátia).

Stressz:
A stressz a fokozott adrenalin és noradrenalin („katekolaminok”) termelése miatt érösszehúzó hatású, ezért fokozza a vérnyomást és a szívizom terhelését. A stressz oldására alkalmazott „módszerek” (kávéfogyasztás, dohányzás, alkoholfogyasztás) tovább növelhetik a vérnyomást. A stressz olyan mikrokeringési zavarokat okoz, melyek elősegítik az érelmeszesedést, ezáltal az érelmeszesedés által okozott hipertónia „rárakódását” is.

A magas vérnyomás kockázatát fokozhatják még a zsíranyagcsere zavarai (magas vérzsír-értékek), cukorbetegség és alvási légzéskimaradás (apnoe).

A hipertónia gyermekkorban ritka és általában másodlagos, azaz valamilyen kiváltó betegség tünete. A jövőben számolnunk kell azonban a fizikai inaktivitásra és extrém elhízásra visszavezethető gyermekkori hipertóniás esetek szaporodásával is, főként tizenéves korban.
Kezelés:
A kezelés célja, hogy a páciens vérnyomását tartósan sikerüljön a célérték, 138/83 Hgmm-re csökkenteni. A terápiát mindaddig nem mondhatjuk sikeresnek, ameddig ezt nem sikerül elérni, ez ugyanis feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valóban csökkenjen a magasvérnyomás szövődményeinek kockázata.
A magasvérnyomás-betegség általában nem gyógyítható, de étrendi és életmódbeli változtatásokkal, valamint gyógyszeres kezeléssel kontroll alatt tartható, hogy a lehetséges szövődmények ne következzenek be.
Az életmódi változtatások a gyógyszeres kezelés mellett is szükségesek:

A túlsúlyos hipertóniás betegek számára javasolt a testsúly ideális szintre való csökkentése. Az általános szív és érrendszeri állapot karbantartására a cukorbetegségben szenvedő, kövér és magas koleszterinszinttel élő embereknek diéta javasolt. A só- és zsírszegény, rostdús táplálékok fogyasztása ajánlott. A napi nátriumbevitelt 2,3 grammra, a konyhasóbevitelt napi 6 grammra ajánlatos csökkenteni, a megfelelő kalcium-, magnézium- és káliumbevitel fenntartása mellett. A napi alkoholfogyasztás ne haladja meg a napi 7 dl sört vagy a 2,4 dl bort vagy a 0,6 dl tömény szeszt. A dohányzást teljesen abba kell hagyni. A rendszeres testmozgás és a stresszoldó technikák elsajátítása is fontos eszköze lehet a magas vérnyomás legyőzésének.

Gyakorlatilag minden hipertóniás beteg vérnyomása beállítható a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek valamelyike segítségével, de a kezelést egyénre szabottan kell végezni. Csak ekkor várható, hogy a magasvérnyomás ne lehessen „néma gyilkos”.
A gyógyszer kiválasztása során az orvos figyelembe veszi a beteg korát, nemét, a hipertónia súlyossági fokát, a kísérő betegségeket, a lehetséges mellékhatásokat. Sajnos a nem eléggé körültekintő kezelés miatt az orvosi kezelés alatt álló hipertóniás betegeknek csak mintegy ötödénél sikerült a vérnyomást a célérték alá csökkenteni. Tehát ezen a téren orvosnak és betegnek is van még mit tennie.

A mai korszerű vérnyomáscsökkentők közül megemlítendők az ún. angiotenzin II receptor-blokkolók, röviden ARB-k és a kalciumcsatorna-gátlók. Az előbbiek egy érszűkítő hatású hormon hatását megakadályozva tágítják az ereket. Utóbbiak pedig az erek simaizomzatának elernyedésén keresztül érik el az erek tágulását.

A béta-blokkolókat alkalmazzák általában szívinfakrtus után, koszorúér-betegségek, szívelégtelenség, szívritmuszvararok és szapora szívverés esetén, továbbá szóba jönnek még a vízhajtó, ún. diuretikus hatású készítmények is, amelyek a szervezet vízleadásának serkentésével csökkentik a vérnyomást. Ez utóbbiak mellékhatásként növelik a cukorbetegség kialakulásának esélyét, ezért fontos, hogy az orvos döntse el, kinek melyik vérnyomáscsökkentő szedése indokolt.
A másodlagos hipertónia kezelése a kiváltó ok függvénye. A vesebetegség kezelése csökkenti, normalizálja a vérnyomást, így a gyógyszeres kezelés még hatásosabb. A szűkült veseartéria ballonos katéter bevezetésével, majd annak felfújásával tágítható. A vesét ellátó szűkült artéria sebészi áthidalása is gyakran helyrehozza a magas vérnyomást. Magas vérnyomást okozó daganatok, pl. a feokromocitóma szintén sebészeti úton távolítandók el.