Ok:
A szívinfarktus okai lényegében megegyeznek az érelmeszesedés okaival, illetve rizikófaktoraival. A legfontosabbak:

Dohányzás,
Magas vérnyomás,
Zsíros étrend,
Vérzsír-eltérések (alacsony „jótékony” HDL-koleszterin, magas „ártó” LDL-koleszterin szintek a vérben),
Cukorbetegség,
Nőknél ösztrogénhiány (változókor, petefészkek eltávolítása),
Stresszes életvitel,
Genetikai hajlam, amit jelez, ha a családban korábban már előfordult,
Elhízás,
Mozgásszegény életmód,
Horkolás miatti éjszakai légzéskimaradás,
Hirtelen szokatlanul nagy fizikai igénybevétel. Ezért tipikus a téli hólapátolás közbeni rosszulléttel bekövetkező infarktus.

Tünet:
Szívinfarktus akkor következik be, ha a szív oxigénigénye jelentősen meghaladja a koszorúerek oxigénkínálatát, és ennek hatására a szívizom általában egy területen elhal. Az oxigénkínálat alacsony voltának legfőbb oka a koszorúerek ateroszklerotikus (érelmeszesedéses) beszűkülése. Gyakori, hogy az ún. ateroszlerotikus habossejtek által az érbelhártya alatt okozott zsírpárna (ateróma = kásadaganat) kifekélyesedése és helyén vérrög képződése zárja el a koszorúereket.

Jellemző tünete a szegycsont (sternum) mögötti fájdalom, aminek intenzitása rendkívül változatos lehet. A kisujj irányába sugárzó, bénító erejű fájdalomtól a teljes tünetmentességig bármi előfordulhat. A „néma infarktus” főként idősekben és cukorbetegeknél fordul elő. A fájdalom kisugározhat a karokba, vállba, állkapocsba, fogakba, vállba, hátba, sőt a hasba is. Az is előfordulhat, hogy a fájdalom csak valamelyik a szívtől távolabbi helyen, a kisugárzásnak megfelelően jelentkezik. A fájdalom jellemzően 20 pernél is tovább tart, és nitroglicerinre – a koszorúér-görccsel (angina pectoris) ellentétben – nem, vagy csak alig enyhül. A fájdalom olykor görcsös, vagy erős nyomásszerű. Társuló tünetek lehetnek: légszomj, köhögés, szédülés, eszméletvesztés, hányinger, hányás, erős izzadás, félelem, szorongás.
Megelőzés:
A legfontosabb teendők a szívinfarktus megelőzésében:

A testsúly normális szinten tartása.
Rendszeres testmozgás.
Egészséges zsírszegény, többszörösen telítetlen zsírsavakban és vitaminokban gazdag, koleszterinben szegény étrend. A rostos ételek fogyasztása is csökkenti a kockázatot.
A dohányzás teljes mellőzése.
Mérsékelt kávé- és alkoholfogyasztás.
Középkorú férfiaknál és változókorban lévő hölgyeknél rendszeres – legalább évenkénti – vérzsír, vérnyomás ellenőrzés.
Stresszkerülő életmód.
Az esetleg fennálló hajlamfokozó betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség) fegyelmezett és szakszerű gondozása.
A horkolás nyomán esetleg kialakuló éjszakai légzéskimaradás kivizsgálása és kezelése.

Kezelés:
A kezelés legfontosabb elemei:
Oxigén adása orrszondán keresztül, fájdalomcsillapítás, az érelzáródás oldása a vérrög felooldásával (trombolízis), a ritmuszavarok megelőzése illetve kezelése, a keringési elégtelenség megelőzése.

Fájdalomcsillapítás: Kábító fájdalomcsillapítókat (morfinszármazékok) közvetlenül az infarktus idején és után alkalmazzák, mert a fájdalmat erős nyugtatóhatás mellett hatékonyan enyhítik, és csökkentik a shock kialakulásának veszélyét.

A ritmuszavarok megelőzése akut szakban például intravénásan adagolt, úgynevezett béta blokkolókkal, lidocainnal lehetséges.

A trombolízis során infúzióban kapja meg a beteg azt a szert, ami feloldja a koszorúserekben lévő alvadt vérrögöket (thrombus). A szívkatéterezés alkalmazása a diagnózisnál leírt módon folyik.

Infarktus után először ágynyugalomra van szüksége a betegnek. Ebben az időszakban természetesen gondoskodni kell a trombózis megelőzéséről is. Szövődménymentes esetben a harmadik nap a beteg lassan felkelhet, mozoghat, természetesen orvosi felügyelettel, és állapotának megfelelően gyógytornász vezetésével folyamatosan alkalmassá válik a mindennapi, megszokott mozgásra, később állapotának megfelelő, rendszeres sportra.

Rehabilitáció: Fontos, hogy a beteg a Megelőzésben leírtaknak megfelelően folytassa életét, ezen belül is főképp az egészséges mértékű testmozgás elengedhetetlen. Mindez lehetővé teszi az elzáródott ereket helyettesítő új erek képződését (revaszkularizáció).