Heveny glomerulonephritis
Az akut glomerulonephritis tipikus oka a streptococcus antigénjei és a szervezet antitestjei által formált, ún. immunkomplexek lerakódása a glomerulusokban, ami heveny gyulladást okoz. A vese tömege akár 50%-kal is megnövekedhet. A Streptococcus pyogenes gyermekközösségekben gyakori, halmozott előfordulása magyarázza meg a glomerulonephritis járványos előfordulását.
Tünet:
A glomerulusok a vesék mirigyállományában található hajszálér-gomolyagok, amelyeken keresztül a vizelet kiválasztása megtörténik. Heveny gyulladásuk drámai tünetekkel járó, de többnyire jóindulatú betegség. Elsőként Hippokratész figyelte meg a deréktáji fájdalom és vérvizelés társulását, mely a vizelet-elválasztás csökkenéséhez (oliguria), majd megszűnéséhez (anuria) vezet. A kórfolyamat azonosítása a mikroszkóp kifejlesztésével vált lehetségessé.
A betegség hirtelen kezdődik. Az első tünetek jellemzően az arc és a szemhéjak ödémás duzzanata. A vizelet kevés és sötét színű, az esetek 30%-ában szemmel láthatóan is véres, 70%-ban csak mikroszkóppal kimutatható (mikroszkópos hematúria). A vérnyomás nő, olykor rendkívül magas lehet, ami heves fejfájásban nyilvánulhat meg. Mindezt gyengeség, láz, hasi fájdalom, rosszullét kíséri. A lappangási idő streptococcalis torokgyulladások esetén 1-2 hét, míg streptococcus okozta bőrgennyedések esetén 2-4 hét. A lappangási idő 1-4 napra történő rövidülése már fennálló vesebetegséget jelez. Egyéb tünetek lehetnek a torokgyulladás, légúti fertőzés, skarlát, súlygyarapodás, hasi fájdalom, étvágytalanság, deréktáji fájdalom, sápadtság, gennyes bőrgyulladás (pl. ótvar).
Megelőzés:
A klasszikus poststreptococcalis glomerulonephritis megelőzhető az alapbetegség (mandulagyulladás, torokgyulladás, bőrgennyedések) mielőbbi, erélyes antibiotikus kezelésével. A streptococcusok (allergia híján) elsőként penicillinnel kezelendők.
Kezelés:
Szokványos esetben az akut glomerulonephritis nem életveszélyes betegség, de tüneteinek időben történő megszüntetésével jelentős szervkárosodások előzhetők meg. Főként a központi idegrendszeri és légzési tüneteket mutató betegeknél szükséges az erélyes kezelés.
Ennek keretében streptococcusos fertőzéseses glomerulonephritis esetén az alapbetegséget lehetőleg penicillinnel kezelik, de az alapbetegség kezelése nem alkalmas a vesegyulladás befolyásolására. A vesegyulladás következményeként létrejövő állapotok, és azok kezelése, illetve megelőzése a következő:
Anuria, azaz a vizeletképződés nagymérvű csökkenése, esetleg megszűnése esetén, amennyiben a laboratóriumi leletek (pl. nagyon magas szérum kálium szint) szükségessé teszik, művese-kezelés jön szóba. Általánosan alkalmazott vizelethajtó kezelésként csak nagyhatású, úgynevezett kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav) alkalmazhatók. Mindig szükséges továbbá a folyadékfogyasztás megszorítása a súlyos ödémák elkerülésére. A beteg csak annyit ihat, amennyit szervezete kiválasztani is képes.
A súlyos magasvérnyomás különböző szerveket károsíthat, ezért mindenképpen fontos a vérnyomáscsökkentés a szérum káliumszintjének folyamatos ellenőrzése mellett, valamint az átjárható, szabad légutak biztosítása légcsőtubus segítségével. Légzési elégtelenség esetén az oxigénellátását oxigénlélegeztetéssel biztosítják. Ha a vérnyomáscsökkentésre a beteg nem reagál kellően, dialízisre van szükség. Különösen fontos az erélyes vérnyomáscsökkentés a hipertóniás agykárosodás (encephalopathia, e: enkefalopátia) veszélye miatt.
A nem streptococcalis eredetű glomerulonephritisek esetén immunbénító szteroidok és/vagy citosztatikumok adására van szükség többek között érfalgyulladás, krioglobulinémia (hideg hatására bekövetkező fehérjekicsapódás a vérszérumból), Schönlein-Henoch-féle vérzékenység, szérumbetegség (pl. kígyómarás, azonos állat szérumával történő kezelés második alkalommal, stb.), SLE, Wegener-féle granulomatózis, „Rapidan progrediáló” glomerulonephritis, Goodpasture-szindróma esetén.
Gyógyulási esélyek. A gyermekkori járványos esetek gyógyulási esélye gyakorlatilag 100%.
A szórványosan előforduló, vélhetően nem streptococcus eredetű eseteknél a betegség súlyosbodása várható a felnőttek 30%-ában és a gyermekek 10%-ában. A legtipikusabb életkorban (gyermekeknél) a heveny betegség halálozási aránya 0-7%.