Tünet:
DIABÉTESZ MELLITUS (CUKORBETEGSÉG)

A diabétesz mellitus a szénhidrát-anyagcsere zavara, amelyet az inzulin elégtelen termelése, vagy a szövetek csökkent inzulin érzékenysége idéz elő. Az inzulin polypeptid hormon, amelyet a pancreas (hasnyálmirigy) Langerhans szigeteiben lévő béta-sejtek termelnek, és a szervezet legtöbb sejtjének normális glükóz felhasználásához szükséges. Azoknak a szervezetében, akik diabétesz mellitusban szenvednek, a sejteknek gátolt a glükózt felhasználó normális képessége, és ennek következtében megemelkedik a vércukorszintjük.
Megelőzés:
1-es típusú diabétesz mellitus Vitaminok szedése nem előzi meg az 1-es típusú diabétesz kialakulását, bár a kutatások szerint némi szerepük lehet a betegség keletkezésében. A University of Colorado (USA) kutatói jelenleg is vizsgálják, hogy kisgyermekkorban bizonyos vitaminok nyújthatnak-e valamilyen védelmet az 1-es típusú diabétesz kifejlődése ellen. A kutatások eredményeit hamarosan közzéteszik, de már 1997-ben leírták, hogy az egy éves korukig vitaminokat szedő gyermekek között meglepően ritkán fordul elő a béta-sejtekkel szemben kialakuló autoimmunitás, amely tulajdonképpen felelős az 1-es típusú diabéteszért. Béta-sejt autoimmunitásnak nevezik a szervezetben azt a jelenséget, amikor a pancreas inzulint termelő béta-sejtjei ellen ellenanyagok termelődnek, amelyek elpusztíthatják azokat. Az első tanulmány, az Investigation of Vitamins in Youth (Vitaminok hatásának vizsgálata fiatalkorban) a gyermekeknek csupán kis csoportját vizsgálta. Jelenleg nagyobb kutatási projekt folyik, a Diabetes Autoimmunity Study in the Young (DAISY, Diabétesz autoimmunitást vizsgáló tanulmány fiatalokon). A tudósok nagyon óvatosak még ebben a kérdésben, mert nem tudják, hogy a vitaminoknak van-e egyáltalán valamilyen hatása (akár jó, akár rossz) a vizsgált nagyobb számú gyermekcsoportban.
A Colorado Egyetem kutatócsoportja 165 olyan gyermeket választott ki (átlagos életkoruk 7 év), akiknek az 1-es típusú diabétesz rizikója fokozott volt, mivel közvetlen családtagjaik között legalább egynek már volt ez a betegsége. Valamennyi gyermeket leszűrték béta-sejt autoimmunitás irányában, és 18 gyerekben volt kimutatható ez az állapot. A szülőket megkérdezték, hogy csecsemőkorukban kaptak-e a gyermekeik vitaminkészítményt, főleg cseppek formájában. A 18 béta-sejt autoimmunitást mutató gyermek közül, csak ketten kaptak vitaminkészítményt csecsemőkorukban, míg a 147, béta-sejt autoimmunitás jeleit nem mutató gyermekek között az egy éves koruk előtt vitaminokat kapó gyerekek száma 47 volt. Jill N. Norris, a University of Colorado School of Medicine preventív orvoslás és biometria osztályának vezetője szerint a vizsgálatoknak figyelembe kell venni olyan valószínűsíthetően zavaró, változó tényezőket, mint az anyák életkora a szülés időpontjában, vagy hogy táplálták-e tehéntejjel a csecsemőket, mivel ez utóbbi egyes vizsgálatok szerint növeli az 1-es típusú diabétesz mellitus kialakulásának rizikóját.
A vitaminok megóvhatják a béta-sejteket Norris feltételezése szerint a csecsemőkorban alkalmazott vitaminpótlás megakadályozhatja a béta-sejt autoimmunitás kifejlődését. Különösen az E-vitamin és más antioxidáns tápanyagok védik meg a béta-sejteket a károsodástól. A DAISY-tanulmány azzal a reménnyel kecsegtet, hogy többet tudunk meg a vitaminok 1-es típusú diabétesszel szembeni védő hatásáról, arról a lehetőségről, amely szerint a betegség fokozott rizikója esetén már születésüktől kezdve figyelni kell a csecsemők vitamin ellátását, és az bizonyos esetekben még kiegészítésre is szorulhat.
2-es típusú diabétesz mellitus

„A 2-es típusú diabétesz új eseteinek legalább a 75%-át ki lehetne védeni”, állítja Jo Ann Manson, a Harvard Medical School epidemiológiával foglalkozó endokrinológusa. Hogyan? Elsősorban a testsúly csökkentése és a testmozgás jelentik a betegség elleni fő védelmet. Kutatások folynak még arra vonatkozóan, hogy a C-vitaminnak, az E-vitaminnak és a króm ásványi elemnek van-e preventív hatása.
Hiba az inzulinnal Mindenkinek, aki cukorbeted van, függetlenül attól, hogy milyen típusú, lényegében ugyanaz a problémája: a vérben lévő cukor, amely a sejtek legfontosabb energiaforrása (üzemanyaga), nem tud a vérpályát elhagyva a sejtekbe kerülni. Ha valaki eszik, pancreasa (hasnyálmirigye) fokozott mértékben termeli az inzulint, azt a hormont, amely lehetővé teszi a cukor felvételét a vérből a sejtekbe.
1-es típusú diabétesz esetén a pancreas beszünteti az inzulin termelését. 2-es típusú diabéteszben a pancreasban tovább folyik az inzulin képzése, de az a szövetekben elveszti a hatásosságát. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy az elhízottság rezisztenssé (érzéketlenné) teszi a sejteket, illetve a sejteket borító membránokon lévő hormonreceptorokat, az inzulinnal szemben. Nem egészen világos ez a jelenség, mert hiszen sok olyan kövér ember van, akiknél nincs szó inzulinrezisztenciáról, másrészt az is gyakori, hogy normális testsúlyú embereken jelenik meg az inzulinrezisztencia. „Nem tudjuk pontosan, hogy miért alakul ki az inzulinrezisztencia”, mondja Norman Kaplan (University of Texas, Southwestern Medical Center, Dallas), „de egyes családokban halmozottan fordul elő, és gyakoribb kövér vagy fizikailag inaktív életmódot folytató emberek között.”
A hasnyálmirigy ilyenkor „azt hiszi”, hogy a problémát a túl kevés inzulin jelenti, ezért több inzulint választ ki. A normálisnál akár jóval nagyobb mennyiségű inzulin, legalábbis eleinte, képes a cukrot a vér felől a sejtekbe juttatni, és a vércukorszint ismét a normális tartományba kerül. Ennek azonban megvan az ára. „Ha valakinek a szervezetében inzulinrezisztencia áll fenn, és emiatt a hasnyálmirigy sokkal több inzulint választ el, hogy ezáltal normális szinten legyen képes tartani a vércukor értékeit, ez megemeli a vérben az LDL-koleszterin („rossz koleszterin”) és a trigliceridek szintjét, továbbá magas vérnyomást okoz, ezek a tényezők pedig fokozzák a szívinfarktus rizikóját” (Gerald Reaven, a Stenford University endokrinológusa). Egy idő után előfordulhat, hogy a hasnyálmirigy nem képes tovább elegendő mennyiségű inzulinról gondoskodni. Ilyenkor a vércukor koncentrációja kikerül a szervezet kontrollja alól, felszökik, és cukorbetegség alakul ki. Mielőtt azonban valaki idáig eljutna, két dologgal segíthet megelőzni a fenyegető 2-es típusú diabétesz kialakulását, ezek a testsúly csökkentése és a testmozgás.
Testsúlycsökkentés, különösen ha Ön úm.”alma” alkatú „Egyre inkább bizonyítottnak látszik, hogy azoknak, akik képesek megtartani a normális testsúlyukat, vagy akik legalább részben meg tudnak szabadulni a fölösleges zsírszövetektől, lényegesen kisebb a diabétesz rizikója. A 2-es típusú diabétesz mellitus új eseteinek 50-75%-át a kövérség váltja ki” (Manson). Sok éven át folytatott, tízezernyi emberen tett megfigyelések, és az ezeket feldolgozó tucatnyi tanulmány tanúsítja, hogy a túlsúly akár tízszeresére növeli a 2-es típusú diabétesz rizikóját (Manson). Az egyik tanulmányban „87 000 ápolónő monitorozását végezték, és azt találták, hogy a 2-es típusú diabétesz megjelenése határozott összefüggést mutatott a túlsúllyal.”
Bár senki sem tudja, hogy a túlsúly miért növeli a diabétesz rizikóját, ma már világos, hogy a testsúly csökkentése egyúttal csökkenti a diabétesz rizikóját is. Ez egyértelműen kiderült abból az újabb vizsgálatból, amelyet erősen veszélyeztetett emberek között végeztek, olyanokon, akik túlsúlyosak voltak, vagy valamelyik szülőjük 2-es típusú diabéteszben szenvedett. Ezeknek a férfiaknak és nőknek a diabétesz rizikója azáltal csökkent 30%-kal, hogy sikerült 5 kg-t fogyniuk, és ezt a súlyukat megtartották. (Rena Wing, pszichológus, University of Pittsburg). A 2-es típusú diabétesz mellitus persze nem csak egyszerűn a túlsúlyosság következménye. Azon is múlik, hogy ki hordozza a fölösleges kilókat. Azok, akik a pocakra híznak, sokkal inkább veszélyeztetettebbek („alma alak”), mint azok, akiken a túlsúly a combokon és a csípőn jelentkezik („körte alak”).
„A test felső részében lerakódó zsírszövet inkább okoz inzulinrezisztenciát, mint az alsó részekben felhalmozódó zsírszövet. Ennek az a következménye, hogy ha az „alma alakú” és a „körte alakú” ember testsúlya, és a szervezet zsírszöveteinek összmennyisége egyforma, az alma alak diabétesz rizikója nagyobb, mint a körte alaké” (Kaplan). Ne felejtsük el azonban, hogy a normális testsúlyhoz képest a csípőtáji és a combokra lokalizált elhízottság is fokozott rizikót jelent.
Az ülő életmód veszélyezteti az egészséget

„Az évente felfedezett új diabéteszes esetek 30-50%-a valószínűsíthetően a túl kevés testmozgással függ össze” (Manson). A testmozgás drámai mértékben csökkenti a 2-es típusú diabétesz rizikóját, és ráadásul hozzájárul a testsúly mérsékléséhez is. A University of Pennsylvania (USA) vizsgálataiban 1928 és 1947 között, a résztvevő 6000 ember közül azoknak, akik hetente 500 kalóriánál kevesebb energiát fordítottak testmozgásra vagy sportolásra, 25%-kal volt magasabb a diabétesz rizikója, mint azoknak, akik hetente legalább 1500-2000 kalóriát dolgoztak le testedzéssel. A testmozgással összefüggő rizikócsökkenés igaznak bizonyult olyan férfiak esetében is, akik túlsúlyosak voltak, vagy akiknek a családjában előfordult már diabétesz mellitus.
Egy másik vizsgálat 21 000 férfi orvos és 87 000 ápolónővér között azt találta, hogy azok között, akik hetente legalább egy alkalommal végeztek testedzést, 30-40%-kal volt alacsonyabb a diabétesz rizikója, mint azok között, akik még ennyi testmozgást sem végeztek, vagy egyáltalán nem mozogtak. Milyen jellegű testmozgás a leghatásosabb ilyen szempontból? „Bármilyen testmozgás hatásos”, mondja Andrea Kriska, a University of Pittsburg (USA) testedzés és diabétesz összefüggéseivel foglalkozó szakembere. „Egyszerűen csak el kell kezdeni, és rendszeres legyen. A legnagyobb különbség azok között, akik diabéteszesek lesznek, és azok között, akik nem kapják meg ezt a betegséget az, hogy a diabétesz csoportba tartozók inaktívak, a nem diabétesz csoportba pedig azok tartoznak, akik valamilyen fizikai aktivitást fejtenek ki rendszeresen, például sétálnak, táncolnak, kertészkednek, tekéznek, kirándulnak, vagy bármi egyéb testedzést űznek.”
Táplálkozzon okosan, és fontolja meg kiegészítő tápanyagok fogyasztását A testsúly csökkentésén és a rendszeres testmozgáson kívül az újabb kutatások annak a lehetőségét vetik fel, hogy az alábbiak is segíthetik megelőzni a 2-es típusú diabétesz kialakulását. Króm. „Naponta 200 mikrogramm króm pótlása csökkenti a vérben a cukor koncentrációját azoknál, akik nem fogyasztanak elegendő mennyiséget ebből a nyomelemből,” állapította meg Richard Anderson (U.S. Department of Agriculture). „A króm pótlása elodázhatja a diabétesz megjelenését.” Anderson vizsgálatai azt is megmutatták, hogy króm pótlásával ugyan mérsékelten csökkenthető a vércukorszint, de az nem válik ettől normálissá. Kísérletei nem tartottak 3 hónapnál hosszabb ideig, ezért nem lehet megmondani, hogy mi van akkor, ha a króm hatása a későbbiekben csökken. És ami még fontosabb, nem könnyű megállapítani a krómhiányt.
Umesh Masharani, a University of California-San Francisco endokrinológusa szerint, az emberek túlnyomó többségének nincsen krómhiánya, és a króm pótlása nem jár semmiféle haszonnal. Antioxidánsok „Összehasonlítva a nem diabéteszesekkel, a diabéteszes emberek nagyobb mennyiségű szabadgyök okozta ártalomnak vannak kitéve”, állapítja meg Benjamin Carballero, a John Hopkins School of Public Health, Baltimore (USA), táplálkozási osztályának a vezetője. A szabadgyökök olyan magas energiatartalmú molekulák, amelyek képesek károsítani a szöveteket, hacsak nem teszi ártalmatlanná őket a szervezet antioxidáns védekezése. „Nem tudjuk, hogy a diabéteszes szervezetben lévő extra szabadgyökök okozzák-e magát a betegséget, vagy mennyiségük a diabétesz hatására nő meg, de az előzetes vizsgálatok eredményei amellett szólnak, hogy az antioxidánsok segíthetnek a diabéteszben szenvedő betegeknek” tette hozzá.
Amikor 56 diabéteszes embernek 3 hónapig nagy adagban adtak C-vitamint (naponta 2000 mg-t), vérük jobban megtisztult a glükóztól, mint azoknak a diabéteszes embereknek a vére, akik placebót kaptak. Az E-vitaminnal végzett vizsgálatok ellentmondó eredményekre jutottak. Placebóval összehasonlítva igen nagy adagú E-vitamin (900 NE naponta) 3 hónapig adagolva 25 idős, diabéteszes olasz embernek csökkentette a vércukor értékeket. Napi 1200-1600 NE E-vitamin 10 héten át tartó szedése azonban nem fejtett ki semmiféle hatást a vizsgált 16 amerikai diabéteszes ember vércukrára. A kisszámú és részben ellentmondó vizsgálat miatt csak kevés kutató ajánlja nagy adag C-vitamin vagy E-vitamin szedését a diabétesz mellitus megelőzésére vagy kezelésére.
Figyeljen az étkezésre Befolyásolhatja-e vajon táplálkozásának mennyisége, vagy még inkább minősége a diabétesz rizikóját? Ellentétben azzal, amit sok ember gondol, kevéssé látszik valószínűnek, hogy bizonyos ételek, például cukor, vagy bármi egyéb, elősegítené a diabétesz keletkezését, ezzel szemben egyes ételek segíthetik megelőzni a betegséget. A magas rosttartalmú táplálkozás, így a gyümölcsök, a zöldségek, a bab és a teljes értékű gabonafélék összefüggésben vannak a diabétesz alacsonyabb rizikójával (Manson). Még ha az újabb vizsgálatok nem is erősítenék meg Manson eredményeit, ez a fajta diéta csökkenti a cardiovascularis (szív és érremdszeri) betegségek rizikóját, ami a diabétesz mellitus egyik legfontosabb szövődménye.
Kezelés:
Gyógyszeres kezelés

A terápia célja a diabétesz lehető legeredményesebb kontrollja. Valamennyi beteg esetében megszorítják a táplálék szénhidrát- és zsírtartalmát abból a célból, hogy testsúlyuk normálissá váljon, vagy az maradjon. A betegeknek azt tanácsolják, hogy végezzenek rendszeres testmozgást, amely javítja az izomsejtek cukorfelhasználását, és a szénhidráttartalmú étkezések után így csökken a vércukor emelkedésének a mértéke. Azok a cukorbetegek, akiknek egyáltalán nincsen inzulin elválasztása, rendszeresen beadott inzulin injekciókkal pótolják a hiányzó hormont a szervezetükben. Az inzulin adagolása általában testre szabottan történik, alkalmazkodva az egyéni és változó igényekhez. A hagyományos állati, marha-sertés (amely sertések, juhok és marhák hasnyálmirigyének kivonata) inzulin mellé a humán inzulin csatlakozott, amely rekombináns dezoxiribonukleinsav (DNA) technológiával készül, és használata a 80-as években vált lehetővé.
A diabétesz kezelésének valamennyi módja annak a célnak az elérésére összpontosul, hogy a vércukor értékeit lehetőleg normális tartományban tartsa, és ezáltal csökkentse a szövődmények, különösképpen a szív és érrendszeri szövődmények gyakoriságát, hiszen utóbbiak felelősek a legtöbb diabétesszel kapcsolatos halálesetért. A betegség többi lehetséges szövődménye a diabéteszes retinopathia (a szem ideghártyájának, a retinának az elváltozásai, amely vakságot okozhat), vesebetegség és a gyakori fertőzések.