Ok:
A kardiomiopátiákat megjelenésük szerint öt nagy csoportra osztják:

Dilatatív, tehát tágulásos kardiomiopátia esetén a szív jelentősen megnagyobbodik, de a szívizomzat mozgása renyhe.

A betegség okai részben ismeretlenek, de az esetek 20 százalékában családi halmozódás figyelhető meg különböző genetikai hibák következtében.

Ha a dilatatív kardiomiopátia okai ismertek, szekunder vagy specifikus kardiomiopátiáról beszélhetünk:

Iszkémiás: a szívizomsejtek vérellátási zavarának eredménye, amely a szívizom hegedéséhez vezet.

Valvuláris: billentyűbetegség miatt kialakult szívelégtelenség.

Hipertenzív: magasvérnyomás betegség okozta szívkárosodás.

Alkoholos: a kardiomiopátiához ritmuszavarok társulnak.

Gyógyszer okozta: a szívet károsító gyógyszerek szedésének következménye.

Gyulladásos: szívizomgyulladás eredményeképp jön létre.

Hipertrófiás kardiomiopátia: A hipertrófia a meglévő szövetek megvastagodását jelenti. A megvastagodott bal kamra az esetek 25 százalékában a vér kiáramlási pályáján szűkületet okoz. A kiáramlási akadály nélkül jelentkező hipertrófiás kardiomiopátia a versenysportolók leggyakoribb haláloka. Az esetek 50 százalékában a betegség öröklődik.

Restriktív kardiomiopátia: A bal kamra tágulékonyságának ismeretlen eredetű károsodása, amely a kamra telítődésének zavarát eredményezi. A megvastagodott szívbelhártyán vérrögök rakódnak le, amely tovább növeli a betegség veszélyességét.

Arritmogén jobb kamrai kardiomiopátia: Ritka megbetegedés, amely a jobb kamra tágulásával és végső soron jobbszívfél-elégtelenséggel jár. Hátterében genetikai elváltozást lehet kimutatni, de egyelőre ismeretlen eredetűnek tekintik.

Nem osztályozható kardiomiopátia.

Tünet:
A kardiomiopátia (CMP) a szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezető szívbetegségek összefoglaló neve, amely az izom saját betegségére vezethető vissza. Az irodalom egy része kardiomiopátiának nevezi az összes olyan állapotot, ahol a szív pumpafunkciója károsodott, a károsodás okától függetlenül. A betegség definíciójából adódóan azonban ezek a kórállapotok nem tekinthetőek kardiomiopátiának. Így a magasvérnyomás, a koszorúér-betegség, vagy a szívbillentyű-betegség következtében létrejövő pumpafunkció-károsodás szoros értelemben véve nem kardiomiopátia, ezt a betegségcsoportot specifikus, vagy szekunder kardiomiopátiának lehet nevezni.

Magyarországon napjainkban a specifikus eredetű, ún. dilatatív (tágulásos) kardiomiopátia a leggyakoribb, melynek hátterében általában koszorúér-betegség vagy éveken át tartó, nagymennyiségű alkoholfogyasztás áll.

A kardiomiopátia elsősorban a szívelégtelenség tüneteit mutatja: terhelésre, majd később nyugalomban is jelentkező nehézlégzés, amely felülésre javulást mutat, szapora légzés, a beteg csökkent terhelhetősége, gyengesége. Gyakori az agyi keringészavar, főleg idős betegeknél. Megfigyelhető az alsó végtag ödémás duzzanata, eleinte csak a nap második felében, majd állandóan. Az éjszakai vizelés az ödémafolyadék felszívódásának az eredménye. A gyomor-bélrendszer érintettsége a vénás vér visszafolyásának következtében jön létre, étvágytalanságban, a májenzimek emelkedettségében, a máj megnagyobbodásában nyilvánul meg. A szívelégtelenség tüneteihez az esetek nagy részében ritmuszavarok társulnak.

Fontos megemlíteni, hogy a hipertrófiás kardiomiopátiás betegek általában panaszmentesek, gyakori, hogy az elváltozást véletlenül ismerik fel. Ebben az esetben a lehetséges tünetek között találhatjuk a nehézlégzést, a mellkasi szorító fájdalmat, az erős szívdobogásérzést, a szédülést vagy az ájulást.
Megelőzés:
A fejlett országokban ma minden 2-3. haláleset szív- és érrendszeri betegségre vezethető vissza. Ezek között a krónikus szívelégtelenséget lényegében a szívizom pumpafunkciójának elégtelenné válása okozza. Ahogy ez a továbbiakban látható, az alapbetegség alapján kardiomiopátia bármely életkorban előfordulhat, de kockázata természetesen az életkor előrehaladtával nő. A kardiomiopátia nem gyakori, de életet közvetlenül veszélyeztető betegségcsoport, amelynek egyetlen igazi gyógymódja a szívátültetés. Az új esetek gyakorisága a nemzetközi statisztikák alapján a dilatatív kardiomiopátia esetében évente 5-8/100 000 fő. A hipertrófiás kardiomiopátia esetében a lakosság 0,2%-a érintett.

Kezelés:
A kezelés célja az alapbetegség kezelése, a szív pumpafunkciójának erősítése, a szív tehermentesítése és a beteg életminőségének javítása. A terápia alapvető feltétele a betegek fizikai kímélése. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek:

Vizelethajtók: A vér térfogatának csökkentése a szív munkájának könnyítését célozza. A vizelethajtók többségének alkalmazása mellett gondoskodni kell a kálium pótlásáról, a vizelethajtók hatására jelentkező alacsonyabb szérum-káliumszint ugyanis tovább rontja a szív teljesítőképességét.

ACE-gátlók: Az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) felelős azért, hogy egy vérnyomásemelő hormon, az angiotenzin II termelődjék. Az enzim bénításával jelentős vérnyomáscsökkenést lehet elérni. Ez a gyógyszercsoport egyben a hosszútávú, a pumpafunkciót tovább gyengítő szívizom-átalakulást is gátolja.

Az angiotenzin-II-blokkolók viszonylag új gyógyszerek, melyek hatásukban leginkább az ACE-gátlókra hasonlítanak. Mindkét gyógyszercsoport – a vizelethajtókhoz hasonlóan – a szív tehermentesítését hivatott elvégezni.

Kardiotonikumok: A leghagyományosabb gyógyszerek a gyűszűvirág alkaloidok (digitálisz készítmények), valamint a dopamin, dobutamin és milrinon. Ezek a gyógyszerhatóanyagok a szív pumpafunkcióját erősítik. A gyűszűvirág-alkaloidok kellemetlen mellékhatása, hogy növelik bizonyos ritmuszavarok kockázatát.

A béta-blokkolók jótékony hatása az utóbbi időben vált nyilvánvalóvá. Jelentősen csökkentik a súlyos ritmuszavarok kockázatát, valamint a hormonrendszert befolyásoló hatásokon keresztül hosszú távon javítják a betegség tüneteit, valamint az életkilátásokat.

A ritmusszabályozó gyógyszerek a betegséggel járó szívritmuszavarok kezelésében hasznosak. Életveszélyes kamrai ritmuszavarok felléptekor szükséges lehet a beültethető defibrillátor (ICD) behelyezése is.

A szív ingerületvezető rendszerének károsodása esetén a szívizom nem összehangoltan húzódik össze. Ilyen esetben az ún. biventricularis pacemaker (több elektródával ellátott pacemaker) szinkronizálhatja a szívizom összehúzódását, javítva a betegség tüneteit. Ez a kezelés a legsúlyosabb betegek számára lehet ajánlott.

A véralvadást gátló gyógyszerek fontosak a vérrögök kialakulásának megelőzésében is.

Egyes formák – mint a hipertrófiás kardiomiopátia – esetén kiemelkedő szerephez jut a szívbelhártya-gyulladás megelőzésére irányuló kezelés, amely antibiotikumos terápiát jelent, főleg a sebészeti illetve szájsebészeti beavatkozások előtt.

A végleges megoldást a szív-transzplantáció jelenti.