Ok:
Az atópiás dermatitisz veleszületett hajlam alapján fejlődik ki. Az ún. „atopiás alkat” alatt azt értik, hogy a szervezet védekező rendszerének labilitása következtében a beteg viszketéssel, bőrgyulladással reagál különböző külső ingerekre. Az immunrendszer bizonyos esetekben kórosan túlműködik -ez az allergiás hajlam -, más esetekben nem reagál elég gyorsan és hatékonyan, ez a magyarázata az atópiásoknál gyakori másodlagos bőrfertőzéseknek.

Az atópiás alkat önmagában nem betegség, de megnyilvánulhat ún. atópiás betegségek formájában. Ilyenek az atópiás dermatitisz, bizonyos légúti betegségek (krónikus hörghurut, tüdőasztma). Az atópiás betegségek egymással társultan is előfordulhatnak.

A betegség kialakulásában a külső környezeti tényezők (klíma, allergének, ruházat, irritánsok) mellett genetikailag meghatározott anyagcsere- és immunológiai eltérések játszanak szerepet.

A hajlam öröklődése igen bonyolult, ezért előfordulhat, hogy az atópiás gyermek családjában nincs más ismert atópiás beteg, de a szülőknél, nagyszülőknél gyakran találnak allergiás betegségeket (szénanátha, tüdőasztma, fém- vagy vegyszerérzékenység okozta bőrgyulladás).

Az atópiás betegségek kialakulását az arra hajlamosaknál számos környezeti tényező, többek között az elfogyasztott ételek is lényegesen befolyásolják. A betegek 20-30 százalékánál kimutatható az étel okozta túlérzékenység. A magas IgE koncentrációval rendelkezőknél még nagyobb arányban, 50-90 százalékban felelősek ezen allergének a tünetekért.

Erős allergizáló tulajdonságú anyagokat tartalmazó ételekre (pl. tehéntej, tojásfehérje, hal, búza, szója) már csecsemőkorban is kifejlődhet túlérzékenység, ezért ezeket célszerű kerülni a gyermek legalább egyéves koráig.

Fertőző betegségek, tartósan száraz levegő, levegőszennyezettség, a passzív dohányzás, elhúzódó vagy súlyos stressz is elősegíti a betegség tüneteinek kialakulását.

Tünet:
Az atópiás dermatitisz veleszületett hajlamon (ún. atópiás alkat) alapuló, krónikusan fennálló bőrgyulladás, amely bőrszárazsággal, gyulladással, intenzív viszketéssel és gyakori fellángolásokkal jár együtt. A külső környezeti tényezők (klíma, allergének, ruházat, irritánsok) illetve a stressz befolyásolják a betegség jelentkezését. A betegség az életminőséget rontja, a tünetek nemcsak fizikai kellemetlenséget okoznak, hanem az esztétikai problémák következtében beilleszkedési zavarokat, pszichés megterhelést jelentenek a betegek számára.

Megelőzés:
Atópiás hajlam esetén alapvető az első hónapokban a táplálék-allergének kerülése anyatejes táplálás, illetve szükség esetén speciális tápszerek segítségével. Nagyon fontos a megfelelő bőrápolás – speciális nem szárító fürdetőszerek használata, a kiszáradást megakadályozó, megfelelő bőrápoló, hidratáló, bőrzsírozó kenőcs rendszeres alkalmazása, a forró víz és a habfürdők kerülése. Célszerű kerülni az érintkezést a dörzsölő textíliákkal, mohairrel, gyapjúval is. Enyhe tünetek esetén ez önmagában is megfelelő lehet a tünetmentes állapot fenntartására. Erősebb bőrpír, viszketés, hámló bőrtünetek esetén azonban elengedhetetlenül fontos a hatóanyag-tartalmú helyi kezelés.

A betegség egyik legkellemetlenebb tünetét, a bőrviszketést viszketéscsillapítókkal – antihisztaminokkal – kezelik. A viszketés megszüntetésével a beteg kevésbé vakarja az érintett területet, így kisebb a felülfertőzések veszélye, és az antiallergiás hatás révén megelőzhető az atópiás légúti tünetek kialakulása is.

A mellékvesekéreg-hormon származékok – szteroidok – oldatban, gélben, krémben, kenőcsben alkalmazva is igen hatékony gyulladáscsökkentők. A helyi szteroid kezelésnek, ha nem a megfelelő készítményt, vagy nem megfelelő módon és nem megfelelő ideig alkalmazzák, lehetnek mellékhatásai, a bőr elvékonyodik, értágulatok, striák keletkeznek. Kiterjedt bőrfelület kezelése során a bőrön keresztül való felszívódás révén általános tünetek is megjelenhetnek. A mellékhatások kialakulása a beteg egyéni érzékenységétől is függ.

Helyi immunmodulánsok: az immunmoduláns olyan vegyületet jelent, mely a védekező rendszer sejtjeire hatva nem csupán elnyomja a gyulladásos reakciót, hanem célzottan a gyulladást keltő sejtekre hat. A helyileg használható immunmoduláns vegyületek a bőrön eredményesen fejtik ki gyulladásgátló hatásukat, ugyanakkor nem szívódnak föl a szervezetbe, gyakorlatilag elhanyagolható mennyiségben kerülnek a véráramba, így nem okoznak általános tüneteket, és helyi mellékhatások kialakulásától sem kell tartani.

Súlyos, gyakori fellángolásokkal járó esetekben szükség lehet egyéb kezelésekre is, például fürdő-fény terápia alkalmazására. Fontos része lehet a gyógyításnak a betegség kezelésében jártas pszichológus segítsége. A belsőleg alkalmazott szteroid- és immunszuppresszív kezelés kizárólag indokolt esetben és erre alkalmas kórházi osztályon történhet.

Az atópiás dermatitisz kezelése összetett, az eredményes, mellékhatás-mentes kezelés alapfeltétele a rendszeres gondozás, mely gyermekbőrgyógyász és bőrgyógyász feladata. A kezelés eredményessége a jól megválasztott, bőrállapottól függő kezeléstől és az orvos-szülő-gyermek jó együttműködésétől függ.

Kezelés:
Az atópiás dermatitisz 3-5 éves kortól általában javulást mutat. A tünetek az esetek többségében 5 éves kor után enyhe vagy középsúlyos ekcéma formájában állandósulnak a könyéktájon és a térdhajlatban. Az érintett területeken a bőr szárazsága és megvastagodása észlelhető, pigmentfoltokkal és következményes ödémával. Hosszan tartó javulás csak felnőttkorban várható, a 4. évtized után.

Legrosszabb prognózisuk azoknak a gyermekeknek van, akiknél a betegség az 1. életév előtt jelentkezett, családi halmozódás figyelhető meg, a súlyos dermatitiszt allergiás rhinitis (szénanátha) vagy asztma is kíséri.