Ok:
Az addikció meghatározása

Warburton szerint az amerikai egészségügyi kormányzat álláspontja a nikotin addikció kérdésében nem megalapozott. Az állásfoglalás az addikciót úgy határolja el a szokástól, hogy az addikció esetén egy pszichoaktív (lelki hatású) szer használatáról van szó. Warburton szerint azonban nem szerencsés a nikotint és a kábítószereket egy kalap alá venni, jóllehet mindegyikőjük pszichoaktív szer. A heroin eufóriát okoz, de rontja a teljesítményt, a kokain rontja az ítélőképességet. A nikotin viszont javítja a teljesítményt, élénkké teszi a használóját, csökkenti a szorongást. Más szerzők is a nikotin pozitív hatását emelik ki.
Az egészségügyi kormányzat állásfoglalásának másik fontos pontja az, hogy a drog (vagyis a nikotin) fogyasztása ön-megerősítő hatású, vagyis aki él vele, hajlamos lesz egyre inkább tovább fogyasztani. Azonban majomkísérletekben a majmok hajlandóak injekciót kapni a kábítószerhez jutásért, míg ugyanezt nem teszik meg nikotinért.
Az állásfoglalás azt is állítja, hogy a nikotin addiktív jellegét bizonyítja az is, hogy megszerzése és használata belső kényszerből fakad.
Warburton (és Eysenck) szerint azonban számos példa felhozható arra, hogy dohányzó emberek ilyen-olyan okokból bizonyos helyeken, vagy időkben átmenetileg fel tudják függeszteni dohányzásukat.
Végül a megvonási tünetek nem tipikusak és egységesek, mint pl. a kábítószereknél. Nikotinmegvonás esetén a tünetek sokszínűek, és gyakran a lelki frusztráltság az, ami tapasztalható