Ok:
A gombák és különböző alkotóelemeik, spóráik igen nagy számban jelen vannak környezetünkben. Ahhoz, hogy megbetegítsenek, általában több tényező együttes megléte szükséges. Egészséges emberek bőrén a különböző mirigyek váladékai úgynevezett „savköpenyt” képeznek, mely kémhatásánál fogva gátolja a gombák elszaporodását. Ez a védőréteg gyengül túlzott tisztálkodáskor, lúgos vegyhatású szappanok, kozmetikumok használatakor. Tovább rontja a helyzetet a nehezen szellőző műanyag textíliák és cipők viselése, a már említett elhízás és a fokozott izzadás, mert a nedvesség is a gombák malmára hajtja a vizet; nyirkos környezetben jobban szaporodnak.

Hormonális eltéréseknél gyakrabban fertőznek, például tartós fogamzásgátló szedőknél, terhességben, mellékvesekéreg betegségekben és természetesen cukorbetegségben is. Egyes gyógyszerek tartós szedése ugyancsak kedvez a gombás fertőzés kialakulásának; ilyenek az antibiotikumok, immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok. Nem elhanyagolható a keringési viszonyok szerepe sem, az artériás érszűkület, trombózis utáni állapot, a nyiroködéma egyaránt rizikótényezőnek számít.

A rizikófaktorokhoz lehet sorolni egyes tevékenységek rendszeres végzését. Gyakran látunk gombás bőrfolyamatot pl. háziasszonyok kézujjai között vagy felületes gombás fertőzést – néha tömegesen – birkózók bőrén vagy a láb gombásodását közös zuhanyzót használó sportolók között, akik ráadásul zárt, rosszul szellőző edzőcipőt hordanak (atlétaláb).
Tünet:
Az eddig megismert több százezer gombafaj közül meglehetősen alacsony azoknak a száma, melyek képesek emberi fertőzést okozni. A gombák számára az emberi szervezet nem optimális élettér, de bizonyos anyagcseretermékeik, enzimeik alkalmassá teszik őket a fertőzésre. Ez ellen a szervezet főként az immunrendszer mozgósításával védekezik. Bőrfertőzést a gombanemzetségek közül négy okoz:

Ilyenek az ún. Dermatophytonok, melyek egy speciális enzim, a keratináz segítségével képesek a szőrtüszők, köröm és haj szarurétegén áthatolni, ott élősködni. A dermatophytonoknak három további nemzetsége van:
Mycrosporum,
Trichophyton és
Epidermophyton nemzetség.
Bőrgombásodást (dermatophytosisok) ezek a fajok okoznak leggyakrabban.

Ezen kívül ritkán fertőzheti a bőrt még penészgomba, rendkívül ritkán ún. dimorf gomba és sarjadzó gomba. Ez utóbbi nemzetség leggyakrabban megjelenő kórokozója a Candida albicans, melynek szervezetre gyakorolt hatásáról manapság megoszlanak a vélemények, bőr-és nyálkahártya tüneteit pedig itt most nem részletezzük. A sarjadzó gombák közé tartozik még például a Malassezia furfur (Pityrosporum ovale) is, ezt a gombát okolják többek között a seborrhoeás dermatitis és fejbőr korpásodás fenntartásáért, súlyosbításáért.

A gombák általában a bőr felső rétegét fertőzik meg (szuperficiális fertőzés), de bizonyos körülmények esetén (immunhiány, legyengült szervezet) a mélyebb, bőr alatti szövetekbe is hatolhatnak.

Megelőzés:
A bőrgombásodás ma népbetegségnek számít. Elkerüléséhez néhány alapszabályt érdemes figyelembe venni. Fürdőzés, zuhanyzás után alaposan töröljük testünket szárazra, különös tekintettel a hajlatokra, ujjközökre. Túlsúlyos egyéneken az egymással érintkező bőrfelszínek (pl. a mellek alatt) szárazon tartása megoldható a redőkbe helyezett gézlapokkal (izolálás). Kerüljük a közös fésű, törölköző, papucs használatot, padlószőnyegen ne járjunk cipő, papucs nélkül, vendégségbe vigyünk saját váltócipőt, és ne fogadjuk el a vendégpapucsot. Háziállatok simogatása után mossunk kezet, lehetőleg ne érintsük kedvencünket arcunkhoz. Viszkető, hámló, kipirosodó tünetek megjelenése esetén forduljunk bőrgyógyászhoz, kerüljük a házi „csodaszerek”-et, és ne hagyjuk, hogy a reklámok döntsenek helyettünk! Bízzuk a megfelelő kezelés kiválasztását a szakemberre, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a gombás betegségek kezelése gyakran igen hosszadalmas, és csak az utasítások pontos követése esetén lehet eredményes.

Kezelés:
A gombaellenes kezelések az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek, modern szerek egész tárháza áll a kezelőorvosok rendelkezésére. Ennek ellenére a hagyományos kezelések is jelen vannak. Általánosan a bőr gombásodását helyileg – ecsetelőkkel, krémekkel, alkoholos oldatokkal – kezelik. Ilyen a fuchsin-, a mercurochrom-oldat, halogénezett fenol-, benzol-kinolon-származékok, kénvegyületek, borsavas készítmények, kvaterner ammóniumvegyületek. Gombaellenes hatásúak a jód tartalmú oldatok, kenőcsök is.

A speciálisan gombaellenes anyagokat szintén használhatjuk helyileg, vagy javasolhatja a bőrgyógyász szájon át való alkalmazásukat. Erre alkalmasak a polyen-antibiotikumok (Nystatin, Natamycin), azolok (Clotrimazol, Ketoconazol, Fluconazol, Itraconazol), illetve allilamin-származékok (Terbinafin).

A gyógyszereknek kevés súlyos mellékhatása lehet, de szedésük mellett ajánlatos bizonyos laboratóriumi vizsgálatok értékeit ellenőrizni (májfunkció, vérkép). A számos lehetőség közül kiválasztva a megfelelőt általában néhány hét kezelés után a tünetek elmúlnak. Ha felmerül a gyanú, hogy a gombás fertőzést házi kedvencünktől, kutyától vagy macskától kaptuk, akkor a háziállatot is kezelni kell az állatorvos utasításai alapján.