Ok:
A thrombophlebitis elsődleges oka a vénák belhártyájának gyulladása, ennek talaján vérrögösödés miatti elzáródása, mely fájdalmas bőrgyulladás formájában mutatkozik meg. 90%-ban a lábakon alakul ki, visszértágulatok (varicositas) talaján leggyakrabban akkor, ha olyan kis fizikai terhelés (microtrauma) éri az adott érszakaszt, mely igazából fel sem tűnik. Ezért gyakran a kialakulás pontos oka ismeretlen marad.

Létrejöhet spontán, vagyis minden ismert ok nélkül, továbbá valamilyen sebészeti beavatkozás, például egyszerű intravénás injekció, kanül behelyezése folyományaként, ha a behelyezett kanül fertőzött volt (nem volt steril), illetve, ha olyan anyagot juttatnak az érpályába a kanülön keresztül, ami az érbelhártyát izgatja.

A gyulladás kiváltó oka számos más tényező is lehet; bőrgennyedés, visszértágulat, vegyi anyagok által okozott irritáció (pl. szőrtelenítés után), ülő életmód, tartós ágynyugalom, mozgáshiány stb..

A felületes vénák gyulladása történhet a nyirokutakon keresztül is. A fertőzés kapuja sok esetben a lábgombásodás okozta hámsérüléseken keresztül történő bakteriális fertőzés vagy pedikűrözés közben elkövetett higiénés hibák.

A hormonális fogamzásgátlók önmagukban nem okoznak thrombophlebítiszt, de a gyulladt érbelhártyán történő vérrög-képződést feltétlenül gyorsítják. A vérrögösödés kialakulásához a gyulladt szövetekből felszabaduló véralvadási faktorok (pl. III. Faktor = szöveti thromboplastin) komoly szerepet játszanak.

Olykor más betegséghez társulva jelentkezik a gyulladás (hasi daganatok, mélyvénás trombózis, Bürger-kór), ilyenkor az ok-okozati összefüggés lényegét nem ismerjük.

A várandós időszakban, valamint a szülést követő hat hétben a nők hajlamosabbak a tromboflebítiszre, ami a másállapottal összefüggésben kissé megváltozott véralvadás-szabályozással magyarázható.
Tünet:
A thrombophlebitis a felszíni vénáknak legtöbbször az alsó végtagon megjelenő elzáródása a környező bőr és lágyrészek gyulladásának kíséretében.

Általában jól gyógyul, de a felszínes gyulladás mögött – mivel hasonló élettani jelenségek húzódnak meg a hátterében – sokszor tünetmentes mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia is meghúzódhat, ami kezelés nélkül súlyos állapotokat okozhat, például tüdőembólia során, ha egy nagy tüdőverőér elzáródása történik, mely adott esetben akár hirtelen halálhoz is vezethet.

A mélyvénás trombózistól (phlebothrombosis, e.: flebotrombózis) egyébként sok szempontból jól elkülöníthető betegség mind az okok, mind a tünetek, mind a kezelés, mind a prognózis tekintetében. Ez indokolja, hogy önállóan ismertetést szenteljünk neki.

Az 1840-es évektől, Wirchow, neves német patológus munkássága óta tudjuk, hogy a mikroszkópikus méretű apró véralvadékok megjelenése és eltűnése élettanilag mindennapos jelenségnek mondható a vérkeringésben. Kórossá, így például látható tromboflebítisszé csak akkor válik, ha ezekből, mondjuk az érfal belhártyájának bármi okból történő sérülése következtében hirtelen összecsapódnak a vérlemezkék, és ennek nyomán nagyobb vérrög képződik.
A felületes véna és az azt körülvevő bőr és bőralatti szövetek fájdalmas duzzanata érződik. Jelentős bőrpír látszik, az érintett szövetek a környezetüknél lényegesen melegebbek.

Az érintett felületes véna egész lefutása mentén érzékeny. A fájdalom a végtag, általában a láb, más részein is jelentkezhet. A gyulladt vénaszakasz megkeményedik (induráció), húrszerű tapintású, a bőr a környékén megsötétedhet.

Az orvosok elkülönítik a steril, hámsérülés és fertőzés nélküli tromboflebítiszt a szeptikustól, amikor a hám sérülésén keresztül fertőző ágensek súlyosbíthatják a helyzetet. Ilyenkor, krónikus esetben fekélyes sebek is keletkezhetnek.
Megelőzés:
Intravénás injekciók alkalmazása esetén a gyógyszer beadásának helyét váltogatni kell. Különös gondot kell fordítani az esetleges, ún. fertőzéskapuk (pl. lábgombásodás, körömbenövések, gennyedések stb.) gondozására, amelyek a bőr sérülésével utat engedhetnek külső kórokozóknak a szervezet belsejébe.

A visszértágulatot gyógyítani kell, először gyógyszerrel, majd kötőszövetképző („szklerotizáló”) kezeléssel, és ha kell, műtéttel. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a fertőzéskapukat felismerjük. Jelentős visszértágulatban a fogamzásgátló szedése és/vagy a dohányzás feltétlenül kerülendő.
Kezelés:
A kezelés célja a gyulladás megszüntetése, a trombózis oldása és a fájdalom enyhítése. A gyulladás csökkentésére és a fájdalom enyhítésére nem szteroid gyulladásgátlókat lehet alkalmazni. A fájdalom enyhítésére nagyon jótékony a hideg borogatás.

A trombózis oldásának elsődleges eszköze a vénás trombózis esetén alkalmazott véralvadásgátló kezelés, amelyre ma legtöbbször alacsony molekulasúlyú heparinokat adnak.

A beteget, amennyiben mélyvénás trombózis kizárható, nem szabad fektetni! Fontos az érintett vénában a keringés gyorsítása például rugalmas pólya („fásli”) felhelyezésével, esténként felpolcolt lábbal való pihenéssel, hogy a keringést a gravitáció is elősegíthesse.

Pozitív eredményű bakteriológiai tenyésztés vagy egész szervezetet érintő fertőzés gyanúja esetén antibiotikumos kezelésre is szükség lehet.