Ok:
A nephrosis nem egységes betegség. Valójában több különböző betegség kezdeti megnyilvánulása, melyek között van teljesen ártalmatlan és halálos betegség is. Oka lehet a glomerulonephritis, melyet okozhat jól kezelhető streptococcus fertőzés is, máskor a vese egyéb idegen fehérje (antigén) és ellenanyag (antitest) összekapcsolódásából eredő „immunkomplexek” által kiváltott gyulladása. Az esetek egy részében autóimmun betegség igazolható.

Tünet:
Nephrosis szindrómának nevezzük azt a tünetegyüttest, melynek első jele a masszív (napi 3,5 grammot meghaladó) fehérjeürítés a vizelettel.
A víz nagy része fehérjéhez kötötten kering a vérben, a fehérjék eltűnésével és a víz pótlásával a kis molekulákat átengedő, a nagyobbakat visszatartó (féligáteresztő vagy szemipermeábilis) kisereken keresztül jelentős mennyiségű víz távozik a vizelettel és a sejtközötti térbe, az interstíciumba. A vese hajszálér-gomolyagjain keresztül távozó fehérje fehérjevizelést (proteinuria), a hajszálereken keresztül a sejtközötti térbe áramló víz ödémát okoz. A betegség lényege, tehát, a hajszálerek áteresztőképességének jelentős megnövekedése.
Mivel a nephrosis szindróma nem egységes, a tünetek sem lehetnek pontosan azonosak. A kezdeti jelek a szemhéjak, szem körüli kötőszövetek és az arc, csekélyebb mértékben a boka és alszárak ödémás duzzanata. Az ödéma (vizenyő) oka, a víz felhalmozódása a sejtközötti térben. Ilyenkor a szövetek duzzadtak, „tésztatapintatúak”, az ujjbenyomatot percekig megőrzik: Ha valaki ujjával megnyomja a bőrét a bokatájon, akkor annak a nyomás megszüntetését követően nincs nyoma. Ezzel szemben az ödémás szövetekben az ujj által okozott gödör percekig látható.

Nephrosis esetében – ellentétben például a szívelégtelenség által okozott ödémákkal – a vizenyő elsőként nem az alszárakon, a boka körül, hanem a leglazább sejtállományú részekben, nevezetesen a szem körül és az arcon jelentkezik.

Az akut és idült glomerulonephritisekkel ellentétben, a nephrosis szindrómára a vérnyomás emelkedése kezdetben nem jellemző. Egyes rosszindulatú formáinál a betegség előrehaladtával veseelégtelenség és magas vérnyomás is kialakulhat. A nagy mennyiségű fehérje vizelettel történő vesztése miatt a vér fehérjetartalma jelentősen csökken (hipoalbuminémia). A magas koleszterinszint okát nem ismerjük.
Megelőzés:
A művese-kezelés nem veszélytelen, hiszen minden alkalommal idegen vérrel kell átmosni a saját vérkeringését. A transzplantáció utáni immunbénító kezelés szintén nem veszélytelen. Mégis elmondható, hogy a szervátültetés a 20-21. század legnagyobb vívmányai közé tartozik, mely reményt ad a teljes emberi élethez.
Kezelés:
Mivel a glomerulonephritisek jellemzően immunológiai betegségek, kézen fekvőnek tűnik az immunszuppresszív kezelés szteroid gyulladásgátlókkal, illetve citosztatikus gyógyszerekkel. Ez azonban többnyire nem vagy nem megfelelően működik. A gyermekkori minimal change nephrosist ugyan gyógyítja, de a fokálisz és szegmentális szklerózisra nem ad megoldást. Ezekkel szemben az orvostudomány egyelőre még tehetetlen. Természetesen mindig meg kell próbálni az immunbénító kezelést, de ezt csak addig szabad folytatni, amíg van remény arra, hogy valóban használ is.

A betegség kimenetele az alapbetegségtől függ. A gyógyszeresen nem gyógyítható fokálisz és szegmentális szklerózis esetében átmenetileg a művese-kezelés vagy peritóneális dialízis segíthet, ha a vér méreganyagainak szintje eléri a veszélyes szintet, és emiatt szükségessé válik.

A peritóneális dialíziskor a hasüregbe töltik a dializáló oldatot, és a méregtelenítés a hashártya segítségével zajlik. Életveszélyes állapotokban életmentő beavatkozás lehet.

A legjobb megoldást mégis a veseátültetés jelenti, ami a beteg számára a dializáló készüléktől független életformát tesz lehetővé. Ha megfelelő donorvese áll rendelkezésre, azt a lehető legbiztonságosabban és leggyorsabban szállítják a műtét helyére és készítik elő. A műtétet követően a beteg immunbénító kezelésre szorul, hogy immunrendszere ne támadja meg az idegen szövetet.