Ok:
A csalánfolt a bőr középső rétegében, az irhában (dermis) kialakuló vizenyő. Az ödéma a bőr ereinek fokozott átjárhatósága (permeabilitása) miatt jöhet létre, amit leggyakrabban a hisztamin nevű anyag felszabadulása okoz. A bőrben számos különböző inger kiválthatja a hisztamin kiáramlását a fehérvérsejtek közé tartozó hízósejtekből; felszabadulása például allergiás reakció következménye lehet. A kiváltó allergének gyakran gyógyszerek, konzerválószerek, élelmiszerek, bélférgek, baktériumok fehérjéi. A baktériumok néha rejtett gócokban lappanganak szervezetünkben, és anélkül hogy heveny panaszokat okoznának mintegy „allergén-raktárként” működnek. Ilyen góc lehet az idült mandulagyulladás, a granulómás fog (a granulóma a foggyökércsúcs körüli gyulladásos sarjszövet), az idült epehólyag-gyulladás, a kismedencei gyulladások (pl. a nők esetében petefészek-gyulladás, férfiaknál prosztatagyulladás).

Allergiás alapon alakul ki csalánfolt abban az esetben is, amikor a bőrben a hisztamin-felszabadulást közvetlenül a bőrfelszínre helyezett anyagok, például nyers tojásfehérje, formalin, kozmetikumok alkotóelemei, növényi toxinok váltják ki (contact urticaria).

Nem minden csalánkiütés allergiás eredetű. A hisztamin a bőrben nemcsak immunreakció során keletkezhet, hanem a bőrt érő különböző fizikai hatásokra – például mechanikus dörzsölésre (urticaria factitia, dermographismus), nyomásra (nyomási urticaria) – is. Hisztaminhoz hasonló, biológiailag aktív anyagok hozzák létre a külső meleg (meleg urticaria), a fizikai munka vagy izzadás esetén megjelenő apró elemű urticákat (ún. kolinerg urticaria) is. Vannak betegek, akiknél pedig épp a hideg levegő, a hideg vízben fürdés (hideg urticaria) vagy a napfény okoz csalánkiütést.

Szintén nem allergiás alapon, de hisztamin hatására jön létre az urticaria hisztamin tartalmú ételektől (halak, húsfélék, sajtok, savanyú káposzta, sonka, kolbász, borok). A bélcsatorna enzimei normál esetben lebontják a hisztamint, bélhurut, gyomorsavhiány- vagy túltengés esetén azonban nagy esélye van a csalánkiütés kialakulásának.

Vannak végül ún. hisztamin-liberációt okozó anyagok, melyek allergiás reakció nélkül képesek a hízósejtekből hisztamint felszabadítani, ilyenek például a sajtokban is megtalálható tiramin, az eper, a tartósítószerként használt szalicil, számos gyógyszer (aspirin, nem szteroid gyulladásgátlók). Ez a jelenség az intolerancia reakció.

Sokszor egyáltalán nem derül ki, mi okozta a csalánkiütést. Előfordul, hogy oka pusztán a stressz vagy más pszichés faktorok. Ismeretlen mechanizmussal belgyógyászati betegségekhez is társulhat, így cukorbetegséghez, pajzsmirigy-betegségekhez.
Tünet:
A csalánfoltok gyorsan, néhány perc alatt alakulnak ki. Kínzóan viszketnek, különösen a hajlatokban. Jellemző, hogy éjszaka a panaszok fokozódnak, emiatt a betegek kialvatlanok, ingerültek. Néha apró, pontszerű bevérzések is megjelennek. Ha valamilyen elfogyasztott anyag váltotta ki, gyakran kíséri hányás, hasmenés. Az allergiás eredetű urticaria mellett megjelenhetnek egyéb allergiás tünetek: szénanátha, kötőhártya-gyulladás, szemviszketés is. Igen ritkán lázzal járhat.

A csalánkiütéssel együtt jelenhet meg az ún. angioödéma. Ilyenkor az ajkak, a szemek környéke, a nemi szervek, ujjak végei megduzzadnak. Az ödéma néhány óra alatt eléri maximumát, majd magától felszívódik. Veszélyes lehet a nyelv, garat vagy a gége vizenyője, mely nehezítheti a légvételt. Extrém esetben gégemetszésre is szükség lehet, szerencsére azonban legtöbbször nem igényel beavatkozást.
A csalánkiütés a leggyakoribb bőrgyógyászati kórképek egyike. Testszerte számos, különböző nagyságú, néha összefolyó, éles szélű, a bőr szintjéből kissé kiemelkedő viszkető csalánfolt (urtica – ejtése: urtika) jelenik meg. Lapos, puha tapintású, múlékony jelenségek. Színük halványvörös vagy fehéres; nagyon hasonlítanak a szúnyogcsípésre. Alakjuk szabálytalan, térképszerű. Gyorsan, néhány perc alatt alakulnak ki, pár óra alatt elmúlnak, de a betegség bizonyos típusában néhány napig is megfigyelhetőek maradnak. Az esetek egy részében a csalánfoltokkal együtt az ajkak, szemhéjak, nyelv duzzanata (ödémája) is megfigyelhető. Ez a tünet az ún. Quincke-ödéma, más néven angioneurotikus ödéma.

Megelőzés:
A kórlefolyásra jellemző, hogy az esetek döntő többségében néhány órás fennállás után, esetleg néhány napig tartó tüneteket követően a csalánkiütés nem jelentkezik újra. Ha megjelenése előtt felső légúti vagy bélhurut zajlott, azok gyógyulása után valószínűleg az urticaria sem tér vissza. Nagyon ritkán előfordul, hogy évekig tartanak a tünetek, ebben az esetben genetikai hajlamot feltételeznek.
Kezelés:
A kezelésben legfontosabb a kiváltó ok kerülése. Sok esetben segít az ún. mediátormentes diéta tartása, nem szabad füstölt húsokat, halat, belsőségeket, csalánt gyakran okozó zöldségeket, gyümölcsöket (paradicsom, zeller, dió, mogyoró, eper, ananász, stb.) enni.

A gyógyszerek közül jó hatásúak a szájon át alkalmazott antihisztaminok. A modern készítményeket naponta egyszer kell bevenni, nem álmosítanak, kevésbé befolyásolják a munkavégző-képességet, mint a korábban használt szerek. Ha nyugtalanság, esetleg depresszió kíséri a tüneteket, kiegészítésként antidepresszáns gyógyszerek adhatók. Csak súlyos, indokolt esetben helyes az ún. szteroidok alkalmazása: főként egyszeri nagyobb, ún. lökéskezeléssel. Hosszabb távon ugyanis számolni kell a szteroidok mellékhatásaival is.

Az ajak- és gégeödémával jelentkező tünetek kialakulásakor célszerű orvoshoz fordulni. A légúti szűkület komoly légszomjat okozhat.